Hajnalasszony
mikor homályos
szemtükröd képei
álmokkal teli
láthatatlan hamvai
éppen szöknek
tőled el
gondolsz-e rám
mikor a hajnali üdeség
ringásában
a finom fuvallat
megsimít
érzed-e kezemet
arcodon
s mikor csukott
szárnyakkal
egy angyal
suttogja füledbe
üzenetemet
látod-e aggódó
tekintetem?
Mona Lisa a Szajnában
Ázik
a titokzatos mosoly
a nagy türelmű
őselemben
fuldokol a megcsúfolt
újjászületés
a sikoltó jelen
zengő sugarak erdejében
vészkarikás világkörök
hamis játékai
a lihegő város
szent folyójának(1)
kígyó fényein
szennyes álmokkal
vegyítve vacognak
a tölcsérbe préselt
pillanat
a határtalanba
fojtja
a szűz ámulatot
Leonardo
becézgetett
angyalarcát
__________________________
(1 ) A Szajna neve a kelta Sicauna szóból származik: jelentése „szent folyó”.
Irigy Idő
engedj
kérésemnek
fényes ingád lengjen
csúf múltból
a jelen igéibe
sápadt éjszakából
a szemet nyitogató délbe
és álljon meg mikor
lágy mólban
könnyű léptekkel
elém táncolsz
a préselt pillanatban
és maradj sokáig
mozdulatlan
míg szenvedélyem
teremtő lelkem
rajongó testem ebben
a régi-új Földi érzésben(1)
meg nem nyugszik
ki előtt
nem szégyellem
újra könnybe-esnék,
s veled suhannék
sziklák hó födte hegyek
fölött a kék ég
elérhetetlenségében
kit többé el nem
engednék
ki eddig emlékeimben
mint élőben a halál
élt élénken
kitől régóta elválaszt
a bonthatatlan éj(2)
fájdalmamat szító
irigy idő
_____________________________
(1) Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú
(2) Stéphane Mallarmé: Gyászbeszéd (Fordította: Weöres Sándor)