On:
In: Szépirodalom, Vers

Közel az idő Kertész Imrére gondolok Mi ez, ha nem tavasz. Szokásba borulnak a fák. Türelmet virágzik a pára teste. Felnyitva végre a tél-szarkofág. Éjszakák szögesdrótjai után ingujjban sétálunk a sorok között. Valóságnak hisszük, amit látunk, arcunkra lassú fény költözött. Hazai szavakat hordunk össze; nincs irigység és nincsen harag. MaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Hajnalasszony mikor homályos szemtükröd képei álmokkal teli láthatatlan hamvai éppen szöknek tőled el gondolsz-e rám mikor a hajnali üdeség ringásában a finom fuvallat megsimít érzed-e kezemet arcodon s mikor csukott szárnyakkal egy angyal suttogja füledbe üzenetemet látod-e aggódó tekintetem?   Mona Lisa a Szajnában Ázik a titokzatos mosoly a nagyTovább…

On:
In: Film, Művészet

Ha egy buszsofőr kedvenc költője Emily Dickinson, az legalább olyan izgalmas néhány nézőnek, mint egy elromlott hibernálóágy a csillagközi űrhajón, vagy korán reggel munkába menet Vérfarkassal találkozni. A művészet a megismerés egyik formája, de most a rendezőről, Jim Jarmusch-ról is megtudhattunk valamit. Egyszerre ihlette meg Fellini, a Kis herceg, ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Reggel, amit nem emberi kéz ír. Háztetők felett áttűnő rajzai a nyárnak. Az ébredés tenyerén zajtalan utcák. Valaki lejárta a dülők meredek járdáit, amíg a holnap falakat épített a rendnek. A percek ragyogó vércseppei idővé válnak, ahogy a szedett eprek a porcelántálban. Az idő, amit az ember mér, de nemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

madár a zsákban csőre tátva miért és hová viszem csak tétova érzet vinném mintha vágni de szomjazik – látni csőrén és nyelvén a port – tenyeremből itatom egy ház előtt néhány harisnya szárad léhán leng a szélben – jó lesz rám éppen szól a madár lányként néz rám rendben vanTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

valaki újból és újból visszagondol, valamire, ami megtörtént valaha, valamire, ami mindennapjai része lett, és amit nem tud elfelejteni soha már valaki újból és újból bejárja az utakat, jól ismert otthonok felé jól ismert lépcsőkön kapaszkodik felfelé, fel, egyre feljebb, míg el nem jut valami ismeretlenbe valami ismeretlenbe, ami márTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

I. a múlt vagy a jövő vagy a jelen valamelyik idő mindig bezavar soha nincs egy nyugodt perc beleremeg a szív II. ha jól megnézed a pillangó szárnyát közelről nem kell nagyító ronda rücskös és összetákolt. de nem nézheted meg a pillangó szárnyát közelről csak amikor ő nincsen benne. III.Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Nagyapám egy közeli templomtornyot nézegetett az ágyából, és halkan szuszogott. A Szent Benedek Idősek Otthona lakója volt egy régi, boltíves épületben, amely egykoron gimnáziumként a szellem művelésének háza volt. A fehérre meszelt szoba falai visszaverték a délutáni nyári nap sugarait. Apámmal látogattuk meg. – Na, apu, mondj valamit! – hajoltTovább…

On:
In: Publicisztika

Milyenek a túlélés esélyei egy kis közösség számára egy vallási fanatikusokkal, pszichopatákkal, ökológiai katasztrófákkal teli világban? Bánki Éva egy emberöltőnyi időn keresztül követi nyomon egy kora középkori sziget történetét. A szereplők közül a főhős, Riolda az egyetlen ebben a felmenőket mélyen tisztelő, patriarchális világban, aki nem tudja pontosan, hogy kikTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Zöld diók gyöngyként koppannak csendben, lábam alatt, mint puha zsenília szőnyeg simogat selymes, zöld füved. Szétszórt sárga pomponok hajlonganak kezem felé az eső illatában, nélküled a nap már csak pislog lila felhő mögött. Érzem szemed, szíved, hajad s a cementlépcsőn ülve látom: arcod esőcseppekbe öltözött. Esthajnal csillag int a játszóTovább…