On:
In: Szépirodalom, Vers

Bolondok aranya Évek telnek, nem változom mégsem: feladok járatlanért, járt utat, és nem riaszt, ha zsákutcában végzem, mert csak úgy ér el a bódulat, ha vérem fémjeit aranyra váltja az új-hozta izgalmak alkímiája.   Majdnem haiku A szeretet a legjobb tolmács: az időt fordítja törődésre.   Privát evolúció Partokhoz szoktunk.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Hogy lehetsz ilyen éghez-ragadt, kérdezi gyakran, a földről fölkiáltva, s tűnődik, mi végre folyton ez a féktelen láz, mely naponta háztetők és hegyek fölé emel. Kérdéssel tudnék felelni csak: ha a boldogság egy sóhaj, vajon hogy hat rá a légellenállás, mikor felszállta csúcspontján átesik és zuhanni kezd? Nincs erről seTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Privát evolúció Partokhoz szoktunk. Bámuljuk egymás nap-verte csipkéit, míg egyikünk elég bátor nem lesz a merüléshez. Hogy ki kezdi, nem fontos, úgyis csak utólag tudható, hogy a mélységben ki lelt otthonára. Valami igazhoz tér vissza, akit a víz magához vonz. Combközépig lassan borít el, onnantól gyors és visszafordíthatatlan. S aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Itt időzöl néhanap, mikor hagyom hosszúra nyúlni a csendet, váratlan születsz újjá körülöttem, de felismerlek minden alakban. Csontjaid helyén most ágak hajladoznak, szemed kékje halvány égderengés, átüt súlyos lombokon. Olyan lettél, mint a legendák: egyszerre érvényes rád az összes igeidő. Vajon értenéd-e még a nevedet, ha kimondanám?   Major PetraTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ott van a nyár is a kertvégi sufniban, az egyik sarokba gyűrve, mint egy ponyva, szerszámok és törött virágcserepek között, teste hideg, pulzusa nem tapintható, az ember joggal hihetné, hogy halott, de szélcsend idején tisztán hallani, ahogy álma ragyogó mélyén, a gyümölcsök épp elpróbálnak egy-egy lédús földet érést.   MajorTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ma is a hajnal álmatlan foglya lettem, mit a tegnapból temetni kellett, azt mostanra eltemettem. Valahol egy óra ketyeg – magában beszél az idő – kint vacogva ruhát vált az ég, elkékült lábán vérvörös a cipő. Lám, itt egy új nap megint, tán új pokol, tán új csoda, szűkszavú imákatTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

24 Láttad? Éjféltől éjfélig volt egy teljes nap-fogyatkozás! Garantált újjászületés: végleg eltávozni a félők sorából. Önigazolás Aki nyújtózni túl gyáva, az szüntelen csak takarózik. Majdnem haiku A szeretet a legjobb tolmács: az időt fordítja törődésre. Hajlam Alkati kérdés, ki tudod-e hízni szűk látókörödet. Fogalommagyarázat Az introvertált: emberek közt így hívjákTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Áradás Patakok eredtek ott, ahol felhorzsoltál, mondtam, hogy ez lesz, de ne bánd!, a víz most duzzad és benépesedik, s a kövek, melyek talán öröktől erre vártak, átfordulnak az ép bőr alatt. Nincs haragom, dolgom van, megtanultam élni az áradásban, meder vagyok, víz és a farönk, amin sós álmaikat ringatjákTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Fogadás Lelki tudomány: mindent úgy várni, ahogy érkezni szeret.   Hubble-állandó Hogy elmaradtunk egymástól, talán nem is a mi hibánk, túl gyorsan tágul a világegyetem! Mégis: a kimondott mögül naponta csillan át a kimondatlan, mindig csak annyi időre, amennyi a megbánáshoz elég, aztán három, kettő, egy, gyors rándulás a gyomorban,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Jelenés Itt időzöl néhanap, mikor hagyom hosszúra nyúlni a csendet, váratlan születsz újjá körülöttem, de felismerlek minden alakban. Csontjaid helyén most ágak hajladoznak, szemed kékje halvány ég-derengés, átüt súlyos lombokon. Olyan lettél, mint a legendák: egyszerre érvényes rád az összes igeidő. Vajon értenéd-e még a nevedet, ha kimondanám?   BolondokTovább…