Áradás
Patakok eredtek ott, ahol felhorzsoltál,
mondtam, hogy ez lesz,
de ne bánd!,
a víz most duzzad és benépesedik,
s a kövek, melyek talán öröktől erre vártak,
átfordulnak az ép bőr alatt.
Nincs haragom,
dolgom van,
megtanultam élni az áradásban,
meder vagyok, víz és a farönk,
amin sós álmaikat ringatják
a tengerre tartó sirályok.
Csapongás
Hol szoktatom, hol
szöktetem magam egy-egy
gondolatomhoz.
Hubble-állandó
Hogy elmaradtunk egymástól,
talán nem is a mi hibánk,
túl gyorsan tágul a világegyetem!
Mégis: a kimondott mögül
naponta csillan át a kimondatlan,
mindig csak annyi időre,
amennyi a megbánáshoz elég,
aztán három, kettő, egy,
gyors rándulás a gyomorban,
és az egész súlytalanná lesz
– nem kereslek ma sem.
Hívhatsz ezért makacsnak,
szidhatsz, hogy a fejem kemény,
az utolsó szót neked adtam,
az utolsó csend legyen enyém!
Major Petra szerzői oldala: https://www.facebook.com/majorpetrairasai