Az 59., májusi lapszámot – öt oldalon –, Pálfy Julianna festőművész képei díszítik. Pálfy Julianna így vall önmagáról: Csapon születtem, Beregszászban érettségiztem, Ungváron végeztem művészeti tanulmányaimat. Évekig voltam a Kárpáti Igaz Szó tervezőszerkesztője. A képzőművészet mellett az irodalom, az írás meghatározó szerepet tölt be életemben. Napjaim jó részét a műterembenTovább…

Ötven év, az hat gyerek, az négy unoka, tizenegyszer az élet, az két angyal, akik visszafordultak félúton, nem jutottak el a születés kapujáig, s most mégis velünk futnak, ahogy nemzedékről nemzedékre szállnak az Úr szívének gondolatai, s a lakásban és a kertben gyerekrajzok, homoksütik, kis figurák, gyurmabábuk, plüssök, minatűr életleletekTovább…

Nakadzsima Hideko (1936 –) Ha tavaszra vár, ha fázva fázik, a kő – rá se hederít!   Ivai Kumie (1939 –) Monet képének halványlila színével várom a tavaszt   Mizuhara Súósi (1892 –1981) Kicsi árvácska – nemes egyszerűséggel indul a tavasz   Hoszomi Ajako (1907 –1997) Háziköntösben hétköznapi gondolat –Tovább…

Diletták (részlet) (non scolae sed vitae díszdoboz) Fölfut a vér nap nap után az emberi agyban, mint a borostyán a házak vakolatán, valamint az ablakban. Csak hogy a borostyán nem olyan piros, mint az emberi vér, de ha az őszbe belecsavarodik egyszer, zörög és ösztövér. Látszik a homlokzati agyvérzés, megTovább…

Narkisszosz és Harry Potter egymást nézegetik a tükörben kétfelől. Mióta tart ez így? Kezd kínos lenni a dolog. Egyet kell értenünk Jean Cocteau-val, bizony jobban tennék a tükrök, ha egy kicsit elgondolkodnának, mielőtt oly magától értető közönnyel másolnak le mindent, ami az útjukba akad. De semmi tapintat. Hübelebalázs módján készülTovább…

Az ápolónő mondta, hogy majd viberen. Azt mondta az ápolónő, hogy hívja majd viberen, legyen bekapcsolva a kamera, és akkor láthatja az anyját. Mert ő odaviszi a mobilját az anyjához, mármint az ápolónő, a saját mobilját, és majd odatartja az anyja arca elé a mobilt, és akkor így láthatják egymást.Tovább…

Mint akinek hagyaték az árnyéka, És gönce, miben utcára léphet, Feslett utazótáska rég emésztett konca, Mint akinek hegekről ismerős A térkép, mit elfeküdt, Kinyúlt bőrként hord magán, És a sérthetetlen élet Aura-ábrándja dugába dőlt, Mint akinek kézzel írt végrendelet a délutánja, És most a saját fogyatékában, Akárha sejtjei koldusa lenne,Tovább…

Parancs János szelíd parancsa Van napi-, belső- és felsőbb parancs, a szó csontmezők fölött átsuhanó káprázata. Nincsenek gyakorlati célok, és nincs menekvés, csak: legyen meg a mindennapi, külön akarata! Másképpen nincs mód, talán így sem, kitörni. Vergődik akár a dolgok mélyén az iszapos homály. Árnyképe annak, amit az az egyTovább…

Kimegyek a kertbe, az egyik fenyőfát nézem, az ágai végén olyanok a rügyek, mintha kis barna tojások volnának. Egészen közel hajolok hozzájuk, úgy nézem őket, örvényes mintájuk van, kicsit olyanok, mint az ujjlenyomatok. Megfogok egyet, a kezemben marad, lecsúszik a rügyről, mintha egy kis sapka lenne, ráhúzom a mutatóujjam hegyére.Tovább…

Írj olyat, amit te magad sem értesz. Mint amikor a körmöd beszakad. Sziszegj. Harapj. Vagy haragudj. De kérdezz. Ne hagyd magad. Írj olyat, amit más ért, de te nem. Seperj szilánkot, szedd össze a port. Hidd el, hogy akad ebben értelem. Sikál. Sikolt. Nem akarhatod megúszni kevéssel. Írd le, ahogyTovább…