Az 51., szeptemberi lapszámot – öt oldalon –, Papp Veronika festőművész képei díszítik. Papp Veronika vagyok, Budapesten jöttem erre a világra ’81 szeptemberèben. Gyermekkoromat Marcaliban éltem, ott nőtt bennem, velem együtt az irodalom és a rajzolás iránti töretlen vonzalom. Sokáig párhuzamosan rajongtam mindkettőèrt, végül a képzőművészet mellett döntöttem. Már alsóTovább…

A férfi, akinek haldoklik az anyja, nem tudta, hogy szabad-e. Hogy szabad-e szelfit készítenie az anyjával. Ott, a kórházi ágy mellett. A kórteremben, ahol mások is vannak. Az orvos mondta azt, hogy jöjjön be. A kórházba. Mert az anyja meg fog halni. És el kell tőle búcsúznia. Most itt van,Tovább…

„Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmiért!”                                                                         Szent Pál (Fil. 4,4-5.) Az Úr közelTovább…

Nehezen tűröm az októbert. Impresszionisták és gerontológusok évada. Ez a sok szín-kelepce, a zöldből kibuggyanó sárga, a rejtekszürke s a fáradtvörös. Az átmenetek és megtorpanások. Mikor felszisszennek a kígyótojás-fényekben tobzódó álnok esték, és érzem: semmi vagyok. Idegeim higanyba mártva; mintha történne valami bennem, mintha rágást hallanék. Agysejtek halálugrása, önpusztító; értelmetlenTovább…

Milyen titok voltál, milyen titok vagy még mindig, mint óceáni búvár, egyre mélyebbre és mélyebbre úszom benned, forró és hűvös rétegek, azúr és türkiz sávok váltják egymást, és tudom, hogy ez a huszonegynéhány év még csak a kezdete valaminek, ami túl van bőrünk feszességén, szemünk élességén, elménk forgásán, karunk-lábunk erején…Tovább…

Apa dalol Apa dalol, lállálá, lallala, ezt hajtogatja folyton, olyan régóta, hogy már nem is tudom, miért kezdtem el a sírást, de folytatom, mert ő is folytatja, hallod, neked dalol apa, hogy megvigasztaljon, mondja közben néha, aztán csak dalol tovább, lállálá, lallala, olyan szép hamisan, hogy hiába akarom, nem tudomTovább…

A RÉZKILINCS, mint felnagyított pisztolyravasz. Glancolás közben arcom félholdja egyre élesebb, lehet, hogy két fegyvert fényesítek egyszerre. A Napba öltözött fém szinte jéghideg, a hajszálerek, mintha a messzeséget beintegető tűz nyelvei lennének. Teljesen kipirulok. A takarítás a gyilkosok legszebb gesztusa, ahogy a halál negatívjából elő lehet hívni a semmit. ATovább…

Szeretném elmondani végre egyszer, mi vagy nekem. – Megcsöndesedtem, nem verekszem többé, várom türelmesen, hogy gazdag terveit betöltse életemmel a szerelem. Fáj a hiány szivemben, restelem, hogy ember így vagyok, hogy lelkemen és testemen a csonkaság sajog – de rendelés ez, jogerős itélet, nem lázadok. Nem lázadok, csak mentem magamat,Tovább…

1. Levegőt venni. Ég árulja. Visszadni, mi megmarad. Levegőt venni. Alleluja. Este recseg. Hajnal hasad. Víz, étel, álom. Ég árulja. Visszaadni, és megmarad. Inni. Működni. Alleluja. Dél, éjfél, szikla, sivatag. Árul, elárul, ad, kap, elvesz. Szív ver. Verejték, vér szakad. Kenyér, bor, élet, étel, áldás. Hisz: működik. Add meg magad.Tovább…

Hányszor mondták nekem: figyelj oda jobban, írjál szebben. Hogy emlékszem az érzésre, ahogy szorítom a ceruzát, próbálom kanyarítani a betűket, egyik se olyan lesz, a ceruza mintha vasból volna, húzza a kezem, fáj az egész karom, a vállam és a gerincem. A tollbamondástól félek a legjobban. A toll túl vastagTovább…