Tisztelt Olvasóink és Alkotóink! Április 11-én a költészetet ünnepeljük, miközben néhány napja még húsvét volt. Világjárvány idején különleges jelentőségűek ünnepeink. Minden nap Ünnep: új lehetőség arra, hogy figyeljünk egymásra, hogy segítsünk ott, ahol arra van szükség, hogy meghallgassuk egymást, hogy örüljünk az örülőkkel, sírjunk a sírókkal, hogy vigasztaljuk a rászorulókat.Tovább…

„- Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság! Ne légy más, mint az Igazságos Úr. Több kalászt adj, de azért el ne vedd a Rózsát. Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba, Gyere ki, nézd meg – szolgád mit csinál? Ronggyá nem mosná élet-subád ember Átka. S Neked könnyű vón a tövistTovább…

A régi versek égi versek, feltámadnak, mint a holtak. Mese után, elalváskor ők vigyázzák lent az álmod, ők üzennek fel a holdnak: nézzen be a kisszobádba tavasszal és őszi éjjel, hozzon neked könnyű álmot egy szép égi költeménnyel! Gyűjtsél megint gesztenyéket a gyulai óvodánál, és amikor megyünk haza, az égaljaTovább…

Húsvéthétfő van, tízéves vagyok. Megyek hazafelé az öntözésből, pénzt is kaptam, tojást is jó sokat, jó kedvem van, fütyörészek, a tojásokat egy zacskóban lóbálom. Egyszer csak azt hallom, fut utánam valaki. Mire megállnék és hátranéznék már ott is van mellettem, egy öregasszony, ki is kapta a kezemből a zacskót, teTovább…

Úgy sajog ez a vad tavasz, mint a letépett ragtapasz helyén a bőr, pedig beforrt a tél sebe: már burjánzik a fény fele a nyers gyönyör. Csak bizsereg, eltűnt a seb, egyre teltebb és fényesebb a test, új testet ölt, eső csorog a könny helyett, és örökléttel hiteget a vakTovább…

Miként az őz, ha visszapillant, érzékeny, lágy, mégis kőkemény, miként a sebzett, fiatal szarvasok, havas mezőn, ha menekülnek, és a tekintete is! hogy metsz, kér, vádol és simogat egyszerre, hogy lélegzik itt, mindenütt, a szobámban, körülöttem, hogy él! pedig csak fénykép: vigyázza lépteim. *Petőcz András: Majdnem minden – Ister, 2002Tovább…

[KARANTÉN VERS] 2020. március 15-én Úgy van, ami nincsen, fut a hátgerincen, felsajdul legbelül, soha nem teljesül, nem enged el mégse a test törekvése, a köreit rója, a köreit rója, nincs megmondhatója. Ahogy tárul a mély, egyre több szenvedély, s mint fohász az eget, megtartja képzeted, s el is képzelheted:Tovább…

Zsákkal ha tükröt borítok elébed, s zizzen az arcod: nem te vagy s nem én. Ha lehajolsz a foncsorhoz, cseréphez, egy habzó ég van mélyén és tején. Hát mi tartoznék, mondd, a szövegéhez, s mi dallamához zúzott üvegén? Guggolj közel, de akárhonnan nézzed, nincs egyrészt látvány s másrészről a fény.Tovább…

Megy a két tanítvány, melléjük szegődik egy idegen, akiben nem ismerik fel Jézust. Idegen, mert mindig azt hisszük, kiismertük, de mindig elfelejtjük, milyen valójában, behelyettesítjük őt kis maszek vágyainkkal. Idegen, mert országa nem evilágból való, ha evilágból lenne, katonái már réges-rég lemészárolták volna mindannyiunkat, de ő ehelyett nap nap utánTovább…

Zsid 11:35 „Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat”   A táborból az egész családomból egyedül én tértem vissza. Sokáig vizsgáltak, és végül azt mondták az orvosok, teljesen elkorhadtam belül, mint a látszólag egészséges diófa, ami tavaly megadta magát, és rádőlt a kórházra. A szobatársamnak inkább egy napraforgó jut az eszébe rólam,Tovább…