Major Petra versei

Bolondok aranya

Évek telnek, nem változom mégsem:
feladok járatlanért, járt utat,
és nem riaszt, ha zsákutcában végzem,
mert csak úgy ér el a bódulat,
ha vérem fémjeit aranyra váltja
az új-hozta izgalmak alkímiája.

 

Majdnem haiku

A szeretet a
legjobb tolmács: az időt
fordítja törődésre.

 

Privát evolúció

Partokhoz szoktunk.
Bámuljuk egymás nap-verte csipkéit,
míg egyikünk elég bátor nem lesz
a merüléshez.

Hogy ki kezdi, nem fontos,
úgyis csak utólag tudható,
hogy a mélységben ki lelt otthonára.

Valami igazhoz tér vissza,
akit a víz magához vonz
– próbáld ki egyszer!

Combközépig lassan borít el,
onnantól gyors és visszafordíthatatlan.

S a bátorság jutalma ez:
aki túljut a felszín vakító fény-játékán,
és legyőzi a fulladás örvénylő iszonyát,
az nem vágyik többé a csipkék közé,
szívére uszony nő és kopoltyú.

 

A versek forrása a Szerző.

 

 

Major Petra portréja / A Szerző Facebook-oldaláról

Szerzői oldala: https://www.facebook.com/majorpetrairasai