Hogy lehetsz ilyen éghez-ragadt,
kérdezi gyakran, a földről fölkiáltva,
s tűnődik, mi végre folyton ez a féktelen láz,
mely naponta háztetők és hegyek fölé emel.
Kérdéssel tudnék felelni csak:
ha a boldogság egy sóhaj,
vajon hogy hat rá a légellenállás,
mikor felszállta csúcspontján átesik
és zuhanni kezd?
Nincs erről se szakirodalom,
se egy félőrült naplóbejegyzés,
de úgy képzelem,
tollpihe természete van:
megjósolhatatlan, hol ér földet,
ha az ember magára hagyja.
Ezért kelek útra éjjelente,
egyenként párnámra gyűjteni táncoló sóhajait,
nehogy visszahullva
más nyakán legyenek csiklandós örömmé.
A vers forrása a Szerző.
Major Petra portréja / Facebook-oldaláról
Szerzői oldala:
https://www.facebook.com/majorpetrairasai