(József Attilának: „hidd el, hogy nagyon szeretlek”)
Szollát Mihály, Szolláth Mihály,
hideg arcod vízbe mártod
vacog-ragyog tükörképed
ennyire látsz világodból
jó lesz mint másnak azt hitted
most már látod másért örülsz
szádat már hiába tátod
valakik már gödröt ásnak
mi volt azt igaznak hitted
csillogása hamis gyémánt –
szakadékán túljutottál
gondolj arra van még pár perc
Szollát Mihály, Szolláth Mihály
alkonyodon felébredtél
gyalog vagy bár sosem lovon
verset írni itt vagy mindig
igaz beszéd ütem s rímek
dalok nőnek szíved alól
szád nyitod és dalolsz hűen
gyémántszínek felizzanak
ünneplőbe öltözötten
frissen épen lelked tisztult
szarka cserreg reggel ének
ünneplőben vár az Isten
*
coda
szerettem magam míg éltem
de másokat sokszor jobban
ebből ki nem térek onnan
jobban érzem szív ha dobban
©ifj. Géczi Lajos alkotása