Mado Micsio versei – Vihar Judit fordításában

kismadár

Egy csepp
az égen?
Egy rügy
a dalban?
Hozzáérhetek
a szememmel?

 

páva

Tollait széttárva
középen
egy páva szökőkúttá
változott.
No nézd csak
az ékszereit,
miket eldobott
és szórt szerteszét!

Most már
nincs belőle más,
csak nagylelkű szíve,
így áll ott
gyönyörűn és karcsún

 

szép táj

A víz elfekszik
vízszintesen

A fa áll
függőlegesen

A hegy ül
valójában vízszintesen
valójában függőlegesen

És ez a békesség az anyaföld,
ő a miénk,
minden élőlényé

(Mado Micsio (1909-2014): Állatok című kötetéből.)

 

Mado Micsio, számos kitüntetéssel, többek között 1994-ben a nemzetközi Hans Christian Andersen-díjjal kitüntetett költő, a gyermekirodalom mestere. Eredeti neve: Isida Micsio. Nagyszülei nevelték. Később Tajvanon élő szüleihez költözött, ott járt iskolába és végezte el a Műszaki egyetemet. Első versein Kitahara Hakusú, ismert költő hatása figyelhető meg, aki 1934-ben a Kodomo no kuni ‘Gyermekbirodalom’ című magazinban közölte költeményeit. A versek olyan népszerűek lettek, hogy többet megzenésítettek közülük. A II. világháborúban a tengerészeknél teljesített szolgálatot. A háború után – 1959-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig – különböző kiadóknál dolgozott. Ezután csak a költészetnek élt, mintegy 1200 vers fűződik nevéhez. Költészetének kedvelője Micsiko excsászárné is, aki verseit Japánon kívül is népszerűsítette.

Vihar Judit (Budapest, 1944. augusztus 28. –) irodalomtörténész, műfordító, haikuköltő, nyugalmazott főiskolai tanár. Nevéhez olyan neves japán nyelvű művek magyarra fordítása köthető, mint Óe Kenzaburó Nobel-díjas regénye, a Futball-lázadás vagy Macuo Basó verses útinaplója, az Észak ösvényein című könyv. 1991-től 1992-ig a Miskolci Bölcsész Egyesület (MBE) Nagy Lajos Király Magánegyeteme Japán Nyelv és Művelődéstörténet Tanszékének vezetője. Vihar Béla József Attila-díjas költő lánya, Widder Félix Bódog festőművész unokája, valamint hagyatékuk kezelője.