valaki az ablakban hagyott egy nedves
törölközőt korábban esőcseppekkel
flörtölt most halvány napsugarakkal
előtte elnagyolt udvar egy valamikori hinta
vörösre festett tartórúdja és az egykori
gyerektorkokból feltörő mára félelemkeltővé
vált felnőtt sikongatás
amikor a legfelső szomszédot kitoloncolják
korábban lopott holmikkal üzletelt az udvar
úgy festett mint egy napfényes füvészkert
a frissen ültetett virágágyak látták ahogy a macskák
levizelik a fák tövét s a föld alól esős napokon néha
kikandikáló gyökér úgy hatott mint egy-egy furcsa légzőtölcsér
talpunkat az égbe fúrva fölborult a létezők egyensúlya
az emelet közelebb került vele az a nem létező ipse
aki a korlátot támasztva az állandóság és a repülés szintézise
végtelen mély zsebeiben úgy hittük lapul valami örök
nem csak meglovasított telefontöltők és vérmesen
kígyózó műanyagkábelek valaki azt suttogta elmebeteg háremet
tart a kisszobában virágai éjjelente szürke virágot
növesztenek lépteim alatt döng a kövezet ha
fölnézek a nedves törölköző széle emlékeztet egy
hajókötélre valaki azt mondta felakasztották
azóta fekete fény üli meg a kisszobát és a víz
feltartózhatatlanul csöpög hiába kapcsolják ki
éjjelre az öntözőt.
A vers forrása a Szerző.
Fotó: Murányi Zita portréja / A Szerző Facebook-oldaláról
MURÁNYI ZITA (Budapest, 1982. január 17. –) magyar író, költő, újságíró.
Versei jelentek meg egyebek között a Mozgó Világban, az Élet és Irodalomban, a Jelenkorban, a Bárkában, a Népszabadságban. Első önálló kötetére, a 2003-ban megjelent Tükörpalota című kisregényre 2004-ben Bródy Sándor-díjat kapott.