Barabás Szilvia: Kapucsengő

Émelyeg a kora reggel,
szembeforgok életemmel.
Elkap, szétszór, nyakam szegem,
fennakadok rozsdás szegen.
Futnék egyre, kilőtt szarvas,
felettem az ég hatalmas.
Elgáncsol fanyar káprázat.
Senki nem szólt rám, vigyázzak!
Kitárul a menny kapuja,
arany köpenybe burkolja
ember testem, vézna, szurok.
Levert térdemre borulok.