Alighanem a kereszténység lényegét ragadta meg Németh László abban a mondatában, hogy a „keresztény ember élete folytonos haláltusa”. Mégis visszarettenünk ettől a megfogalmazástól, mert az életet és a halált egymást kioltó ellentétnek fogjuk fel. Mit is jelent tehát ez a mondat? Azt, hogy a keresztény ember tétlen rettegésben tölti életét, mint egy fagyos és komor barlanglakó? Korántsem erről van szó. Inkább arról, hogy az életet és a halált egységben látja, a halált az élet folytatásának. Az azonban tény, hogy a halálon azt értjük, ami: az ember fájdalmas, visszavonhatatlan végóráját. Ajtócsukódást, ami elrekeszt minden édes lármától, a föld színétől, vágyainktól, ideig tartó – de mégis csak – beteljesüléstől, minden kedves arctól. A halál arra kényszerít bennünket, hogy a végtelen felé sodródjunk, amit még nem ismerünk ugyan, de hitünkkel már fölmértünk.
Mégis, nem túl gyermeteg dolog élve elmélkedni a halálról? Az élő és holt különbsége valóban fölmérhetetlen. A haldoklót kérdezzétek a halálról – mondhatnánk. Akiből csurog a vér, az mondjon nekünk szavakat a sebről, ne a filozófus. Aki a drótkötélen puszta kézzel egyensúlyoz, az adjon nékünk hírt a mélységről, ne a bűvész. Igen, ez az ember hangja. De miért? Mert a halál realitás és egyben titok. Annyira rettegett, amennyire vágyott. Menekülünk előle, pedig tudjuk, hogy elkerülhetetlen. Életünk végső pillanata, de célja is. Egyetlen sötét villanás, amelyre teljes erőből készülni kell. Telített némasága az egész életet lobogásra készteti. És mert a keresztény ember készül a halálára, addig, amíg él, létének minden színét kilobbantva, fölfokozva él. Olyan hát ez az élethossziglan tartó haláltusa, hogy egy természetes és természetfölötti bőségtől gazdag életnek tűnhet. A keresztény ember jajkiáltása így nem csak a szenvedés jele, hanem a köszöneté is, mert halálának mintáját nem a filozófustól, nem a bűvésztől kölcsönzi, hanem Jézus Krisztustól, aki méltán szólhat a szenvedésről, mert szenvedett, a halálról, mert meghalt, és a föltámadásról, mert föltámadt.
Forrás: Víz Judit
https://www.facebook.com/judit.viz