Így a negyven éven túl – akarva, akaratlan – mindenre felkészülvén: csak magamra maradtam. A mások végignézett vacogó kínja után én is várhatom már egy koszos ambulancián a tán sejtelmes nézést, további kivizsgálást, a mindig-csillapítva is feltörő-pangó lázt. Mert mind elszólíttatunk: fontos itt ez a világ. És mert nem lehetTovább…
ősz akartál lenni, én meg tavasz. az óraátállítással ellopott órában lényegtelen tényként éltünk. éjszakánként a holdnak énekeltem, hogy nagyra nőjön, s amikor kitelt féltem tőle, mint a semmitől, amiben ott sejtettem a mindent. kilenc szívemre tetovált évben minden hajnal pár korty harmattal lenyelt belőlünk egy darabot. ezért továbbfejlesztettem az emlékezést.Tovább…
Jelenés Itt időzöl néhanap, mikor hagyom hosszúra nyúlni a csendet, váratlan születsz újjá körülöttem, de felismerlek minden alakban. Csontjaid helyén most ágak hajladoznak, szemed kékje halvány ég-derengés, átüt súlyos lombokon. Olyan lettél, mint a legendák: egyszerre érvényes rád az összes igeidő. Vajon értenéd-e még a nevedet, ha kimondanám? BolondokTovább…
Még időben hullanak érett ágakról az íratlan levelek. Tél elől menekülök szakállas angyalok nyírfaarca mögé, van leheletnyi nyár korhadt rönkök alatt és földet érve pattogó autógumi alakúvá változnak a vörös hónapok. Hazatérnek messziről érkezők országutak szürkéin, szaggatott ritmusban közeledő vonalon. Ez a nyár is elviharzott, ahogy a tó hattyúkkal kéken.Tovább…
A csend világa Naptárak sokasága közt válogatva marad a tájas, a völgyes, hegyes, mi nem zaklatja fel előszobánkat: csend világa. Ember nélkül tökéletes. Október végén Vastag, puha avarban járok, korai fagy mindent lerázott, hull, csak egyre hull a sok levél, pirosan sárgán, zöldből rőtbe, barnába, fáradt olajzöldbe ágat, gallyatTovább…
Megöregszem hamar, higgadt, lassú leszek, kimérem lépteim a földön. Nem hajszolom, szilaj, sok üzenetemet, akkor már nem követelődzöm. Ahol éppen ülök, remélek megmaradni, nem lesz se hajam, se fogam. Bottal közlekedem, s ha gyaláznak, az annyi, mint egy múlékony szélroham. S bárhová, bárkihez tévedek, benyitok, olyan lesz, mint egy kötelesség;Tovább…
Esténként, hogy belépett a házba, csak rápillantott a vesszőkosárban riadtan moccanó pár fahasábra: elég a tüzelő mára – nyugtázta – és hangjára halkan visszaduruzsolt a kályha. A sapkáját egy szögre akasztotta, anyám zsémbelt: ne oda tedd, kérlek… és hányszor figyelmeztettelek, hogy a fűrészport az udvaron lerázd…! S arcán az elnéző,Tovább…
Végtelen törzsekben Maréknyi földben az öröklét, magvai súlyos színek. Füstjében a babság zöldell, és aranylanak a füvek. Kioldó rózsák aljában bölcső, száraik tövén megül a pára. Végtelen törzsekben megáll az örök-csend, és édes olajként simul az ága. Transzgenerációs sebek Minden ágyazás: szemfedő és ravatal… Minden tömött szatyor, a menekülés.Tovább…
Költemény Lemondok a versfaragásról, ha szórnom kell valutámat a szavakat, megyek, amerre a szabad gondolat visz, bátran vállalom szabott formák rácsait szétfeszítve ami elém jön, a sugallat varrótűit használva cérnára fűzve a sorokat, írok vers helyett valami mást, valami újat, egy költeményt. Vonítás Költészet tart életben, ha nem tudnád!Tovább…
Az ég éppen akkor dördült meg, amikor nagyapám lekaszálta a ház előtt a füvet. Egy teljes órán át dolgozott, egyenletes tempóban suhintotta végig az éles pengét, jobbról balra, finom mozdulatokkal, mintha csak simogatná a földet. Közben a derekával is fordult, így hosszabbítva meg a lendítést, figyelte, hol van a végpont,Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.