Útmutató Egy megrögzött ujj felhívja figyelmed: Jobb neked fent, mint lent Jobb neked kint, mint bent Jobb neked szemernyi áldozat Jobb neked hosszútáv Jobb neked nélküled   Ami számít Nem számít, eléred-e; Nem számít, mikor indulsz; Nem számít, honnan; Nem számít, ki látja s az sem, te látod-e; Hová sietsz,Tovább…

Úri dolga van annak Úri dolga van annak, ki készen kapja önmagát, táncolhat asztalközépen, lobogtathatja haját. Nem kell lemerülni, tervrajzokkal bíbelődni, műszereket kalibrálni ki és be és át, egyeztetni tükörképpel, ilyen-olyan véleménnyel, elvetni és elfogadni s ha a mutató beáll, a déli szélesség nyugati hosszúság megegyezik, csavarokat rögzíteni, sátrat felállítaniTovább…

– ki hívott ki szólított ki kérdezett? ki vagy te kinek a sarja nemzedékek utolsó parasztja nem volt szolgátok a szó soha reményed mégis a vers-csoda: léted láthatatlan párhuzamosa – ősök panaszai kettőzik a szavam erejét bár hallgatást parancsolnak génjeim – kusza szavak ködgomolya nem vers a sorok óriáskígyóként tekeregnekTovább…

Meg fogom tagadni apámat. Persze, ezt most még nem tudom, de úgy dobom majd el huszonhárom évesen a nevét, ahogy ő hajított az imént engem a kanapéra. Mint a tegnapi újságot. Pont az öcsém mellé. Pedig az öcsém csak sírt a rácsos ágyban. Oda akartam adni neki a cumimat, deTovább…

Kedves Mikulás! eztet a levelet titokul írom neked mert nálunk a család nem hisz benend se meg a jézusba se hisznek senkik mióta a tesvéremet tavaj szilveszternél halva talalták a utszélen mer szerintük ottan hagyták ötet a nagymama azota mongya hogy az összes szenteket átkozza de én azér mégiscsak irokTovább…

kong a lépcsőházban a neon a gangon füstöl a csönd cigi szagú este kilenc van emésztő nedves az éjjel eső után a belváros akár egy üres gyomor mi a hiánytól reped vaskos bélfalak az utcák mi csak csorgunk keresztül az emésztőcsatornán kozmikus szemcsékké bomló testek vagyunk csak a tudat maradTovább…

addig van remény míg találok a szemedben reszkető fényben egy talpalatnyi mennyországot ilyenkor megállok egész más szemmel látom a világot az ég széle pattog ahogy körülfonják a lángok és a felhők magukra húzzák azt a szép vörös kabátot így úsznak át az estén csillagsorok reszketésén a legfinomabb hajnalok a fákTovább…

A szokásos, öntudatlan mozdulatokkal lépett be a lakásba: csendben kinyitotta a bejárati ajtót, a kulcsot a kabátzsebébe süllyesztette, a kabátját a fogasra akasztotta. A táskát a komód oldalának támasztotta, de előtte kivette belőle az álarcot. A tükörbe nézett, aztán egy pillanatnyi tűnődés után a bőrére simította a speciális anyagból készített,Tovább…

– A foájéban nem fungál áz elektris! – szólt haragvón Mádám Ipeksisch, szemlézvén a frissen átvett artkinót…, végigmérve, amit a haladás kinőtt… – Holnap játszándók leend á Szállnák á dárvák, áz Állámi áruház, áztán á Márburgi árvák… …jönnek az elftársák a mozinóba…, minden villánynák égni kell á kinóbá…! – Tráváj,Tovább…

(Álom a diófa alatt…) Koronád rozsdásra kócolja a szél, Dédelgeted zöld burokban kincseid. A hosszúlábú október búcsút int, Nyár csókjából hajszálamon maradt még. Az este gyémántport hint fejed fölé, Felhőpaplant húzott magára a hold. Árnyékod némán egy kiskutyát karol, Csend ölében pihen, velünk lesz örökké. Tegnapok mosolya mára megfakult, AzTovább…