Más ember
Reggelre ismeretlen lesz a város, egy
éjszaka elég eltévedni az ébredésben.
Más ember kel fel, mint akit letett a
hosszúra nyúlt órák éjszakája. Egy
méhre lenne szüksége a felkelésnek.
Újra megszületni minden pirkadatban
és az alvás seprűvel takaríthatná el az
előző idők hordalékát. Legyen
mozdulatlanság a bajban, talpai alatt
a megtörténés átléphetetlen küszöbe.
Aki ért az eső nyelvén
Aki ért az eső nyelvén, tudja, miért
fáradnak el gyorsan a nappalok.
Messze van két tenyér között a part,
ide késő kikötni egy vasárnapot.
A fák kifordult esernyők szárnyai
mint viharban avatott angyalok.
Ha meglát, elfordul az utca, majd
hullámzik a földre dőlt házak falain.
Partról éneklő folyó a születés
és pikkelyeken csillogó a halál,
a végén minden történet érthető.
Aki ért az eső nyelvén, tudja.
Gyógyuló kikötők sebein vitorlát
bont, érkezések hasadékaiba
cseppek kódjait hullatja, mielőtt
kiürül az idő, meghajlik a váz. Aki
ért az eső nyelvén, tudja, miért.
Albert Zsolt szerzői oldala: https://www.facebook.com/albertzs0lt
©Varga Ágota fotográfiája