Míg forgót bont a dolgok lassú árja,
ősz, tél, tavasz, nyár mindétiglen egy,
gólyaállás, cipősaroknyi pálya,
s ha körbefordul, mintha körbemegy.
Mint vonatok, ha sírnak, föltolulnak,
lóvágóhídi berkekben haris,
e tapogató ujjak késbe nyúlnak,
s parókát vérzik már az ótvar is.
Kulcsot, legendát megfordítva itt,
iszapba tocskosul a lét kövérje,
torzsát, zsombékot lelkesítne át,
hogy szalmazoknit húzva is kivárja,
míg jég alatt a dolgok lassú árja
s a korcsolyák.
©Ursprung Zsuzsanna festőművész alkotása
Forrás: PARTI NAGY LAJOS – Csuklógyakorlat (Magvető Könyvkiadó, 1986)
A Szerző engedélyével.
„Ha Parti Nagy Lajos második kötetét egyetlen szóval jellemezhetnénk, azt mondhatnánk róla: parodisztikus. Emóció- és közérzet-parodisztikus. Tréfás utánzása vagy utánzata a komolynak és létfontosságúnak megélt teljes egzisztenciának. És miért a létfontosságú tréfás utánzása? Mert ez a létfontosságú mesterkélt, operettes módon („tortakésen vércsatorna”) nyilvánul meg. Komolyságára csak utalni lehet: a parodizálásával. Ennek következménye a versek felfokozott stiláris érzékenysége; a különböző állapotok, folyamatok stílussal való fogalmasítása, érzelmesítése és karakterizálása. Így és ezáltal alakul a kötetnek mind a tartalmi, mind pedig a stiláris cselekménye az írásnak a világhoz való reális és – nem utolsósorban – érzelmileg megfontolt megoldatlankodásává; azzá a kérdéssorozattá, mely a „ki oldja fel e jelbeszédet”-re irányul, mielőtt „kiszépül”, mielőtt végleg „tandarabbá” válik a költészet.
(A kötet fülszövege.)
Parti Nagy Lajos (1953) Kossuth-díjas magyar költő, drámaíró, író, szerkesztő, kritikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.