A hegyeim… A hegyeim pompás fekete mének… Szelek kantárján rugaszkodnak szélnek, Sarkallja őket füttyös éjszaka. A gyorsvonat most fényt villant a tájra. Feltűrt gallérú bő ballonkabátban a gondolat vacogva fut haza. A hegyeim pompás fekete mének, nekirohannak nyerítve az éjnek, patájuk zúzza félelmem jegét. Ablaknyi fényben lábujjhegyen állva, gyermekkorom dalaitTovább…
A púdert egészen vastagon kente a szeme alá, hosszan vizsgálta magát a tükörben, elégedetten szemlélte az eredményt. Karainé Mariska még mindig szép asszony volt, szép arccal, formás mellekkel, gömbölyű fenékkel megáldva. Kicsit fájt az arccsontja, de sokkal jobban fájt a lelke, mintha egy középkori börtön kínzókamrájában szaggatták, égették volna húsát,Tovább…
Kopott az út, és elfedi sorstól nehéz lett lépted, nyomába porként kergeti a szél, megannyi vétked, az éjszaka sötét verem, álmaidat beissza, a hold mögött halál terem, mi sosem adja vissza, az elpazarolt perceket, mit vakon lépve éltél, a szirt fokára felvezet, kegyet hiába kérnél, bár volt időd megvallani, sajogTovább…
letérdelek az út meleg zajonganak az istenek melyikhez szóljak és miért nem elég hogyha egy megért nem elég hogyha rám tekint miért térdelek már megint elfáradtam a langyos út megáll velem majd messze fut meleg az út a szív hideg nem üzenek most senkinek nem üzenhet nekem se más mindenTovább…