Ha véget ér majd a földi lét ha napod órád sem marad a pillanat is elvetél emlék leszel csak tűnt kacat (hát ezért ne gyűjts unt tárgyakat) porrá válsz velük a föld alatt Végül már senki sem sirat csak közhelyeket mondanak: megboldogult… fölötte gaz… a neve kódolt számadat… Ha valamitTovább…
– Anya, értsd meg, elég! Nem bírom tovább! – jajdultam fel a telefonban, miután negyedórája hallgattam, hogy neki mije fáj. Tudtam, hogy a dereka, háta, meg a gyomra folyamatosan, de már megszoktam. Panaszkodott, mert egyedül élt, kínlódott, mert senki nem maradt meg mellette, mégis nehezen viseltem, hogy nem hall megTovább…
Titkom rejtve alszik, csak a szívem sóhajt, ha mégis hajnalt remél, de nem én játszom, e játék – már nem az enyém. (minden, és mindenki álarcot visel, semmi találkozik a semmivel, beteg elmék bárgyú öntudattal, kéjesen vigyorognak, s torz tükörben néznek szembe önmagukkal; keserű nyáluk csorog, mérgezik mások örömét, nemTovább…
Tágas világban szűk szükség ne érjen, láss ki magadból, örülj: nézz az égre, a magasság mindig tüdődbe férjen, minden csak kezdet, ne gondolj a végre: ahogy a felhők formát váltanak, úgy vált alakot, úgy villódzik minden, a láthatók is félig látszanak, a létezőkben ott lüktet az Isten, hagyd átlobogni magadonTovább…
Nem hihetem pedig muszáj lesz nincs bölcsesség más csak az enyém lezárja a szemem és ahogy én vettem őt, megítél. Tovább…
aki nem tud aki nem tud másoknak megbocsátani akinek nincsenek kedves szavai és a tekintete kikerüli ha az utcán jön szembe aki gőgje tornyában ül és nem mozdul a lelke aki úgy néz át az embereken mint az ablaküvegen nem látja meg bennük a szépet aki azt hiszi hogy mindenkiTovább…
Lászlónak … nem tudlak megváltani, csak elfogadni, dédelgetni, úgy ahogy vagy, magadért szeretni. Itt van belül a jó és rossz kulcsa, mi döntjük el magunkból kiindulva, a képmásra visszamutat önnön ujja, a zár egyforma, egyenlő az esély, mi kell? – a jó, a rossz a cél, melyért mindent megteszTovább…
a szellemtől elválasztott anyag lázadása a tavasz lélekkel töltött áradás általános teremtésvágy ezer virágba robbanás minden lény szíve egymásban dobog virágok lobogtatják színeiket a szélben a napba szerelmesek a fények összefutnak a tavasz zugaiban madárhang csengettyűzik valahol vonzások vonzódások a földet megtermékenyítik a lappangó energiák sugárzás simogatás szárnyak szenvedélyek nemTovább…
A folyók nem váltanak útlevelet. A medence hívó ölébe árad ki-be az emberrengeteg, a szél a határokon át sodorja az aranyat és a szemetet. Egyik nagyapám minden őse Vereckén át, lóháton jött ide, a másik is messzi idegenből, csak azért, hogy legyen kenyere. Az egyik harcosan, büszkén, dacolva, fogyva, megverve,Tovább…
Ott jön az a fickó, tudom, nehezen bírod a stílusát, meg is értem, ilyen tapadós, hajszolt, kellemetlen, gyerekesen idétlen és kényszeres, viszket a felhám tőle. Mégis szerelmes vagyok belé, ilyen ez a teremtői szakma, nagy az érzelmi megterhelés. Látom őt úgy, ahogy nem látszik, a fájdalmak tonnáival, amiket ki kellettTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.