Tükörképek Verssorok közt általsütve ferdén dominózik a padlón a napfény, ha végigjutsz, csak árnyékra lépve, rálelsz majd az eltört tükörképre.   Két naplemente Múlt és jövendő éppen szobádig ér itt, tárd mindkét ablakod ki mostan ütközésig, két naplementét látsz, szolgáltál két urat, s szétszórja dolgaid egy hűvös léghuzat.   Álltam,Tovább…

Fénylik a hold a teraszon, akár a halott hal hasa, a baluszter babák között, mint tus dől át az éjszaka. Egy visszatérő remegés az ég bőrén végigszalad, az álom, a szélzsákba zárt, még csapkod és még tátogat. Gyors szemmozgások fázisa, repkény kúszik a számlapon, két mutató épp összeér, most vanTovább…

Rovatunkban azt fogjuk megnézni, ami nem látszik, és talán arra is rájövünk, hogy némely képek összeérnek a paszpartuk mögött.   Csontváry I. A helyszín Capri, az időpont 1908 áprilisa. Az itt élő Makszim Gorkij vendégeként emigráns orosz forradalmárok adják egymásnak a kilincset, de feltűnik a szigeten a korabeli európai értelmiségTovább…

… vagy legalábbis érteni vélem. Pontosítok: érteni véltem mostanáig, s nem találtam őket indokolatlannak. Az évfordulóidra költött panaszversek tovább táplálták a könnyek jogát (Óh, vannak koszorúk, keményebbek, mint a deszkák…) a neveddel lelkesítő sorok csupán mélabút plántáltak belém (Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit…), talán némi dacot (Szedd össze csontjaid, barátom…),Tovább…

In memoriam Jean-Louis Trintignant   És megtörténik minden újra most, mi megesett, csak nézd a villamost, ahogy bedől a tálaló előtt, s a lámpafényben ázó háztetőt, a hóesést a nyitott könyv fölött, a hálóőrt, ki halnak öltözött, a paplanunkra hulló kék avart, amelyet mindig újra fölkavart a metróállomás meleg szele,Tovább…

Összekócolt évszakok közt elodázott életekben napszúrásos holdkórosként topogsz egy járókeretben, múltjaidból felöklendvén kásás éjszakák alól álmodatlan álmok érnek megfejtetlenül utol, Elfeledett teraszokon régi labdapattogás kardiogramjába rajzolt alvajáró hasonmás, majdnem emlékszel ki voltál, nyelveden van már neve, hínárba nyújtóz a lábad, nincs az éjnek feneke, széllapozta albumoknak vízfoltos rézkarcai ottfeledett kézfejedenTovább…

1 Nyúlós és kusza semmi, kásás, bamba üresség Tartalmat, formát ne keress, mert úgyse találsz itt. Ámde guggolj oda mellé, nézd e hegyes szög alól csak, Perspektíva szerint, vagy sré vizavé, ugye érted, És hunyoríts kissé, vagy vond szemed öszve szerelmem, Meglásd, értelmet kap szinte azonnal a képlet, Bár örömet,Tovább…

Örömangyal az örömhírt örvendezve hirdeti: örömbumm lesz, örömjárvány s jön az örömcunami. Örömteli látni, ahogy a világot az öröm működteti, forgatván az égi örömkörökön. Örömóceánba ömlik örömpatak s örömér, és mindenkit minden percben új és újabb öröm ér. Örömtűzből örömtűzvész, örömvízből örömár, a gátakat átszakítva hömpölyög az öröm már. Örömreggel,Tovább…

Narkisszosz és Harry Potter egymást nézegetik a tükörben kétfelől. Mióta tart ez így? Kezd kínos lenni a dolog. Egyet kell értenünk Jean Cocteau-val, bizony jobban tennék a tükrök, ha egy kicsit elgondolkodnának, mielőtt oly magától értető közönnyel másolnak le mindent, ami az útjukba akad. De semmi tapintat. Hübelebalázs módján készülTovább…

Kockavers napok óta írom e verset csak írom és nem tudom mi lesz a vége hosszú sorok jönnek a ceruzámból beleolvasom őket a szélbe kiterített panoráma homályos horizont de van olyan szakasz ahol éles távlattani lecke jó hosszú bár tudom épp úgy illik rá hogy széles nem kell a verstőlTovább…