Tükörképek
Verssorok közt általsütve ferdén
dominózik a padlón a napfény,
ha végigjutsz, csak árnyékra lépve,
rálelsz majd az eltört tükörképre.
Két naplemente
Múlt és jövendő éppen szobádig ér itt,
tárd mindkét ablakod ki mostan ütközésig,
két naplementét látsz, szolgáltál két urat,
s szétszórja dolgaid egy hűvös léghuzat.
Álltam, álltam …
Álltam, álltam éppen így már
virradatra rámeredten,
hajnal ég patakja partján,
szúette ablakkeretben;
vajh ki voltam, mily alakban
vártam, míg a végtelennek
horizontján megjelent a
szél, a szél és fújni kezdett.
Valaki
Valaki él a képzeletemben,
elképzelem, milyennek képzel engem,
azt hiszi, hogy az egyik életemben
én voltam ő, és verset írt helyettem.
Ars poetica
Azt szeretném, – sőt már le is vagyon írva,
hogy’ kell szerkeszteni (lásd még: perspektíva),
hogy a hold, vagy mindegy, a hold tükörképe,
egy pohár boromba éppen beleférne.
Azt akarom, és ez egy kortyintás csupán,
hogy bent ragyoghasson a hold ezek után,
persze tudom, költő ettől még nem vagyok:
hátra vannak még, hej, az összes csillagok.
Orosz István: Levelek a nagykövetnek című kötetből.
©Schild Tamás fotográfiája