„Serkenj föl, ébredj ítéletemre…” (Zsoltárok könyve, 35:23)
Az ébredésben a valóság a rossz,
hogy el kell kezdeni megint a napot.
Hogy ismét itt van veled, aki pofoz,
és hogy eltűnik, amiről álmodott
a vesztes, aki nem akar már semmit.
Az ébredés az semmi más, csak kudarc
az álom után, ami annyira szép!
Kinyitja a szemét, eltorzul az arc,
mert az ébredésnél változik a kép,
semmi sem ugyanaz, mint annak előtt.
Az ébredésnél ott van a valóság,
a pofozóember gúnyosan nevet,
és nem akarod, hogy mások is lássák,
mennyire ostobán elbántak veled,
s hogyan is pusztul el minden, ami van.
©Schild Tamás fotográfiája