On:
In: Szépirodalom, Vers

„Serkenj föl, ébredj ítéletemre…” (Zsoltárok könyve, 35:23)   Az ébredésben a valóság a rossz, hogy el kell kezdeni megint a napot. Hogy ismét itt van veled, aki pofoz, és hogy eltűnik, amiről álmodott a vesztes, aki nem akar már semmit. Az ébredés az semmi más, csak kudarc az álom után,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

szívemben színházi gong a neved csak nem az előadás kezdetét hanem a végét jelzi névtelen klímák tünetét sodorja a szél a Tóparton csodálom miként teszi próbára hullámok reakcióját az ikarosz-nap elnézem a tükörképén tűnődő hallgatag vitorlást aztán hazamegyek tárgyaim és a falak köszöntenek körbevesznek kegyes világ * esténként megvetem azTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A minap a városba autóztam, de még mielőtt beértem volna a forgatagba, egy vasúti kereszteződésben sorompót kaptam. „Sebaj” – gondoltam magamban könnyedén -, „addig majd nézelődöm”. Épp valami üde foltot kerestem tekintettemmel az út menti kertekben, ahol a korán jött tavasz miatt már teljes pompájukban virágoztak a gyümölcsfák, de fejem,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Mostanában gyakran álmodik megint. Álmai megszínesítik a hosszú, egyedül töltött éjszakákat, már nem magányos, elfogadta a sorsát, megéli azt. Mint ébren olyan sokszor, éjszaka is emlékezik. Dolgozik az agya, eléje vetíti a régmúlt képeit. Ezekben az álmokban van, hogy valós események idéződnek fel, máskor pedig fantáziája játszik vele, és filmszerűTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az én nagyapám úgy halt meg, hogy elaludt, mert tudta, hogy ép elmével nem léphet egy egyirányú útra. S a bezáródó ajtókat elfeledte ő sorban és hideg ténynek az maradt, hogy ahogy van, az jól van. Az én nagyapám úgy halt meg, hogy semmit el nem rejtett; mert úgy idézettTovább…