Megválaszolhatatlan így tehát,
jobb, hogyha meg sem kérdezed,
elém tolod a hűlő zöld teát,
aztán a cukrot, és kezed
az asztalon felejted tétován,
valamit készülsz mondani,
én szólalok meg hamarább:
korán sötétedik már. Valami
eltévedt fürj az ablaknak röpül,
habár a függönyök behúzva,
és járva másnap kint a ház körül,
mikor a lombleejtő szél elül,
meglellek mindig összezúzva.
©Séd Imre alkotása