On:
In: Szépirodalom, Vers

Megválaszolhatatlan így tehát, jobb, hogyha meg sem kérdezed, elém tolod a hűlő zöld teát, aztán a cukrot, és kezed az asztalon felejted tétován, valamit készülsz mondani, én szólalok meg hamarább: korán sötétedik már. Valami eltévedt fürj az ablaknak röpül, habár a függönyök behúzva, és járva másnap kint a ház körül,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Átmeneti otthonod, ahova többed magaddal és pár hálózsákkal ideiglenesen befogadtak, régebben táncterem lehetett, mert amikor letérdelsz, és homlokod a parkettára hajtod a reggeli imához, egészen pontosan látod a tánccipők által belevésett karcolásokat. Erről eszedbe jut az otthonod. Neked egy idő után már fel sem tűnt, de a betérő idegenek biztosanTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mindig amikor utolér ugyanaz a halál rettegve gondolok vissza milyen volt a nyár magasabbról illatoztak-e a fák tavaly emelt-e meredekebb boltot a lombból sok-sok törékeny ágból a balerinahajlékonyság hogy mint egy zöld templom magasodjon az út fölé emelve szellős kupolát a járda térdére ejtse sárga virágporát hadd recseg-ropogjon az illatosTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Füstre ébredsz, vagyis köhögésre, a saját köhögésedre, mélyen szakad fel a tüdődből, és rögtön tudod, hogy baj van, ez most nem álom és nem éjszakai szorongás, tényleg tele van fullasztó fekete füsttel a hálószoba. Ösztönösen felülsz, és azonnal megtelik vele az orrod és a szád, fordulsz, hogy felköltsd a feleséged,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Végül mindig kiderül az számít ki az erősebb lehetsz jobb ebben-abban de ez részleges hiába tanítják míg fiatal vagy hogy a részvétel a fontos nem a győzelem. Mikor leegyszerűsödnek a dolgok öregkorra világos csak életben maradni vagy meghalni lehet.   ©Kovács Emil Lajos: Magányos fa (Komlódtótfalu)Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

„– Kijelentem, hogy véleményem szerint csuda egy ronda idő van odakint! – Csuda ám! Milyen, de milyen csuda egy idő van odakint! – Jaj, igaz is, erről jut eszembe! Boldog viharnapot, Bagoly! – Ugyan, jó ember, hogyan nevezheted a mai időjárási tényezőt viharnak? Nem enyhébb az, mint enyhe tavaszi zefír…”Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

amennyire vissza tudok emlékezni mindig a bölcsességet kerestem sokakat megsértettem ezzel főleg a lehetséges szeretteimet nem voltak elég jók nekem és nem is lehettek mert képtelen voltam fölfogni a testi valóságukat hogy a melegben nem izzadnak tudnak csevegni mikor ég a ház és még elzárják a gázt mikor már lángolTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Itt, Pistikám, háromszor kel fel örömében a nap. Vígan szökdécsel az ősöreg fenyőfák, habos felhőpaloták, százemeletes tornyok közt. Mind eljutunk ide. Ki halála előtt. A lustábbak haláluk után. Vince megjött. Józsi úton van. Te mikor érkezel, Pistikám? Mindig csak Amerika. Itt háromszor kel fel örömében a nap. Vígan lubickol aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Senki nem számított arra, hogy kora este felkel az ágyából, elhagyja a szobáját, bemászik a fürdőkádba, és magára engedi a forró vizet. Az ápolók a folyosó túloldalán az embertelen üvöltésre figyeltek fel, értelmes szavakat a Feri már évek óta nem használt. Egy orvosi szakoldal szerint az ötvenfokos víz két perc,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Felnőtt a kislányom. Nehezemre esik beismerni ezt a tényt, de attól még igaz. Mintha csak tegnap lett volna, hogy a rideg, kórházi falak között a kezembe vettem és magamhoz szorítottam, hogy megnyugtassam. Az volt az első alkalom, amikor megvigasztaltam. És utána még számtalanszor megtettem. Fülsüketítően visított, mint a kisbabák általában,Tovább…