ringató nyugalmat
sokszor visszaélek saját bizalmammal
elárulom alig ismert titkaimat
kifecsegem a negatív mozzanatokat
hiába mondom
előbb mindig gondolkozz
a szívem nagy lendülettel sodor tévedésekbe
ringató nyugalmat szeretnék az életembe
nem tudom a pontot kitenni még
kérdőjelek és felkiáltójelek
hordják szét a csendemet
egy mosolyba
egy mosolyba sűrítek mindent
mikor már nem találják értelmüket a versek
tartalmukat vesztett leeresztett léggömb-ürességek
távolságot tartok az életemtől
erre jó az önirónia
pörgetem emlékeimet
keresek bennük valami szépet
csendvarázs szívdobbanás
eláll a havazás jöjjön valami más
nem hiszek a télben
bennem most is szavak és szárnyak ívelnek délre
észre sem vett szépségek
észre sem vett szépségek
amikor egy régi dallamot
amit megjegyeztem valamikor valamiért
visszajátszik az emlékezet
amikor találkozom egy rég nem látott baráttal
és simogató fények lobbannak szemében
ahogy a reggel a virágokat felébreszti
ahogy az ősz kábító színvarázsa
az elmúlást festi
amikor az öregséggel
beköltözik szívembe a béke
amikor a titkok megfejtődnek
kifordítják mélységeiket
és mindent megértek
amit soha nem tudtam
vagy már elfelejtettem
©ifj. Géczi Lajos alkotása