A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő
(Válogatás a 2025-ös tavaszi szemeszter alkotásaiból.)
Balizs Dániel: Kaddis a lányokért, akik
már nincsenek veled, mondtad
mikor gyanútlan érdeklődtem
elhullt a vér
s gyurma csontokon a gyenge hús
mint só a vízben, feloldódott
ami
pulzálni, lüktetni, izzadni
teremteni és üríteni készült
sírni a sötétben
anyák napján verset mondani
hívásra várni egy másnapon, reggeltől estig
már nincs veled
az orvos zavarba jött
mikor arról érdeklődött
szeretnéd-e a szöveteket
szóval tudod
magaddal vinni
azokat
talán azt hitte
csak azért szülted őket
hogy eltemethesd
Czapp Enikő: félelem
én is félek
muszáj kimondanom
félek hiábavaló az élet
hiábavaló a halál is
hogy tévedtem
mikor elhittem
van értelme
van tovább
van élet odaát
félek talán
a semmi az
ami van
volt
és eljövendő
bátor akarok lenni újra
Hajnal Éva: áthúzva
ha úgy kezdődne ez a versem
hogy egyből áthúznám az első két sort
vagy ha átsétálnék rajta sáros cipővel
vagy átrobognék a versen egy teherautóval
csak foszlányok maradnának belőle
jó esetben
esetleg belekeveredne egy légy a sorok közé
ne gondold hogy az a lusta őszi amelyik már mozdulni is képtelen
hanem egy virgonc tavaszi újszülött
amelyik előzőleg megjárta az összes ínyencséget a fű között
bűzlene tőle a vers
muszáj lenne törölni az egészet és utána alaposan kezet mosni
és ha épp aznap sütnék rétest
finom túrósrétest sok mazsolával
és a kézzel nyújtott tésztába keverném a verssorokat
biztos még ropogósabb lenne amikor kisül
ám akkor is eltűnnének a sorok
nem csak az első két sor hanem az egész vers
mert megennénk
nos
ha mindezeket megtenném a versemmel
elképzelhető hogy felkelteném az érdeklődésedet
hovatovább
esetleg annak is utánanéznél ki vagyok én
elkezdenélek érdekelni
talán csak azért hogy megtudd
ki ez a félkegyelmű aki így hívja fel magára a figyelmedet
vagy mert tetszene ez a furaság
és ezért szeretnéd tudni ki vagyok
szóval
ha áthúznám a kezdősorokat
voltaképpen eltörölném
megsemmisíteném
visszavonnám
hatályon kívül helyezném azokat
mintha soha nem is léteztek volna
így fejezném ki hogy a szövegrész nem érvényes
hogy azt végleg elutasítom
marha pocsék megsemmisítve lenni
az első két sor
marad
(Népszava Nyitott mondat, 2025. február 21.)
Kartali Zsuzsa: Ima azért, hogy ne szoruljak imákra
(Anti-zsoltár)
Vedd el hitetlenségemet, kedves Fennvaló!
Vedd el hibáimat, hogy sose kérjem ellenségeim pusztulását.
Vedd elejét hibáimnak még idejekorán, hogy sose legyenek ellenségeim.
Olyannyira vedd el hibáimat, hogy megelégedjek a kevéssel, és másoknak is hagyjak a javakból.
Fossz meg hibáimtól, hogy ne szomjazzak dicséretre, és ne gondoljam jobbnak magamat másoknál.
Add, hogy a többi élővel együtt én se legyek se dús, se nyomorult soha.
Add, hogy kishitűség, irigység, elégedetlenség ne háborítsa szívemet.
Kérlek, te se légy mohó a dicséretemre.
Ne mutass rossz példát azzal, hogy várod és elfogadod áldozatomat.
Add, hogy derűs odaadásból dolgozzak és énekeljek.
Tanítsd meg nekem, hogyan tiszteljek minden élőt, becsüljek minden élettelent.
Taníts meg gyönyörködni a világ dolgaiban.
Taníts a nevetésre, békés bánatra, bizakodó gyászra.
Hallgasd meg könyörgésem, Fennvaló, és ne engedd, hogy a nevedben parancsolni akarjak.
Ne engedd, hogy még csak gondolatban is ítéljek, raboljak, öljek.
Ne hagyd, hogy álszent és vádaskodó legyek.
Sose fogadd el, ha pogánynak nevezek másokat.
Kérlek, ne várj tőlem, és ne állj értem bosszút soha, még ha mást mondok is.
Add, hogy ne kelljen emlékeztetni engem az ígéreteimre, se téged a tieidre.
Adj erőt, hogy ne kelljen céljaim megvalósításáért hozzád imádkoznom.
Add meg, drága Fennvaló, hogy ne legyen másért szükség zsoltárokra, mint a tiszta örömért.
Ígérem, hogy többet nem zavarlak, kivéve, ha kedvedet leled benne; akkor mégis jelentkezem.
Ámen és ámen.
Kovács Marianna: légyott
kezed a hátamon motoz
nevemet rám simítottad
élvezem csendes imádat
ketten a dérben a ködben
lopott
kései órák riadnak
szemed is fátyolos rebben
ne menj el nélkülem innen
bőrünkön gyűrött lenyomat
kopott
Lantay Éva: tulipán
a busz után futott
majd felugrott rá egy fiatal srác
én még kotorásztam bérletem de a
százharmincegyes már
száguldott is tovább
első ajtós felszállás
harsogta a
sofőr
a fiú csak nevetett mivel a következő
megállónál már ott sem volt
szaladt
csak szaladt hova ez a sietség
nem űzi senki
sem
a sarkon ott a zebránál
zöldre várt egy fiatal lány
hajában tulipán
rajta top és virágos szoknya
a fiú felé rohant és kezét megfogta
nevettek csak nevettek a tulipán biccentett
végre zöld és rohantak tovább
láttam rájuk kacsintott
a fészket rakó rigópár
én csak zötykölődtem
majd arcomra nap sütött
és azóta egész nap jól vagyok
Lazarev Oleg: Nem
háborúnak nem
azért mert igent
mondtatok
háború tényleg?
azért vagyok
hogy meghaljak?
Nem!
Nem akarok!
nem akarok
létezni azért
amiért haraptok
mások szabadsága
mások halálának
okán okulj
okulj cseszd meg!
okulj és repülj
egy reaktív rakéta
hátán
repülj
és ne szállj el
mert az elszállás
szerintem más
szerintünk más
szerinted?
szerinted más?
lehet
de mi máskor születtünk
máskor
amikor még lehetett
akkor megszülettünk
és nem érdekel
az amit szeretnél
mert mi mást akarunk
mert a hideg háború
gyermekei másra vágynak
most az egyszer adjatok
értelmet
hagyjatok
Élni
miközben
meghaltok
(Szófa, 2025. február 19.)
Nagy Dorka: Poétikaioszi kvartett
ma már hibázni nem szabad égi vers-
em olvasása közben a régi kert-
ben ülve szép igéket írni
éveket vártam e röpke napra
a vers a minden forgatag és csodák
szavalni vittem bőrömön kés nyomát
szorít a forma szűk csapása
éneket mondana hogyha hallod
sebét kötöztem bár sose hagyta ezt
elég időnk a sírköve rajta lesz
ne nézz utána bármi fáj is
éjszaka lábnyoma visz hazáig
nehéz a szó ha nyomja az írnivágy
míg küzd a hang a szív dobog inti lágy
varázs tüzét világra körbe
gyűrt szava magvait ejti földre
Szegedi Csilla: Voivozi [1]
Egy szót sem értek abból, amit mond.
Köpködi egymás után a szavakat,
nem mutat irányt.
A visszapillantóban utána nézek.
Magabiztossága hirtelen eltűnt.
Biciklije hátsó kerekében hatalmas nyolcas.
A Seléndi utca kétszázkilencvenes szám alatt
nincs ház.
Csak csenevész gyümölcsfák,
köztük sűrű lucerna.
Egy elhúzó autó hirtelen
lefékez mellettünk.
Talán az idegen rendszámunk.
Most az ablak túlsó oldaláról
néz ránk ugyanaz a gyanakvó
tekintet.
Angolul próbálkozom.
No, no house.
A Szlávyak udvarházának
málló falai között
a vadakác
mintha foglyul ejtette volna az időt.
A temetőben egyetlen fa, rajta
két nyelven hirdeti szolgáltatásait
egy sírkőfaragó.
A dédapám fejfáját nem találjuk meg.
Talán a bokrok közé hajították.
Vagy begyújtottak vele.
Helyére egy Ericat temettek.
Fiatalon halt meg, negyven éves
sem volt.
Bármerre nézek, fű sehol,
csak ez a kíméletlen, epesárga
homok.
Lassan, de biztosan tömít el
minden rést.
[1] Érkenéz – falu Bihar megyében, Romániában
Szolláth Mihály: A folyó felett
Petőcz Andrásnak
a folyó felett a lég
örvénylik az ég
a folyó felett az ég
angyallal tele
felhőkön ülnek ott fenn
lábuk lógázik
cipőik mind a parton
maradt a parton
sietve mentek mennybe
a folyó felett
a folyó felett a híd
onnan nézem én
hullámot vet vörösen
örvénylik az ég
a folyó felett az ég
angyallal tele
A 2025-ös tavaszi szemeszter hallgatói
Fölső sor: Balizs Dániel, Kovács Marianna, Lantay Éva, Szolláth Mihály, Lazarev Oleg
Alsó sor: Szegedi Csilla, Czapp Enikő, Kartali Zsuzsa, Nagy Dorka, Hajnal Éva