Ez lehetne akár egy disztópikus végrendelkezés lelketlen summázata is! A történet így végződik. Egy felnőtt ember testének több mint 60%-a víz, így elmondható: vízből lettünk, vízzé leszünk, és csontból, és húsból, és bőrből, és vérből, és porrá… Megrázkódik a test Mikor 21 gramm tévképzet a légüres égnek ered s beállTovább…
az ég szélén álltunk néztük a felhők gömbölyű hasát ez két hónapos lehet mint a zivataros ég istentől is terhes mondta egyikünk de nem mozgott a száj és az a kismadár ahogy leküzdve a légellenállást följebb szállt hogy magasabbról nézze dániát eszünkbe jutott a repülő a sínek és a vonatTovább…
Fehér papírom magánya rám vár, és nincs nekem szavam. Az érzékelés határa megszabja merre visz utam. Korlátok között minden szó. Szabályok, titkok rendszere. Sok dolog nem kimondható, én ebbe pusztulok bele. Elmondanám, de nem tudom, pedig feszít engem belül. Nem szólal meg a hangomon. Nem kimondható emberül. Halvány, elmosódott sejtés.Tovább…
Ötvenhat esztendeje annak, hogy utoljára gyalogosan járta ezeket a poros utakat. Akkor ellenkező irányba, hátra se nézve, szinte futva menekült. Még kamasz volt, és csak annyit érzett, el-el minél messzebb ettől a bűnös háztól, gyerekkora elrablójától, a kiégett kukoricaföldektől, az elszáradt szilvafáktól. A helytől, ahol apja kihűlő halott teste feküdtTovább…
vajon én vajon én megyek el az élet mellett vagy az élet megy el mellettem? éjszaka körüláll a híd hiába mondom neki hogy körülöttem nem szabad álldogálni de most nappal van lábamnál örvénylik a csend s én rájövök hogy rokonom a híd nekem is vannak korlátaim legyen olyan jóTovább…
zöld küllő repült át az út felett hideg a május reggel még fagyott mérsékelt szél a fények élesek a cseresznyék zöldek de már nagyok öregszik az idő várat a nyár szeszélyes rosszkedvű és feledékeny kacskaringózik tántorogva jár nem törődik kiélt környezetével a rigó csőrében valami féreg a kismacska anyja nélkülTovább…
az éjszaka villog a szemében ő meg villog az éjszakában más életek közé szorulva mindenkitől elhatárolódik mintha nem lenne köze semmihez mégis egy sötét utcába íródik velük otthon helyett ócska hotelekben lakik az egyedüllét öröméből kifosztva baseball-meccset néz és sört iszik másokkal kívülálló mindenütt a gyengék és a vesztesek közöttTovább…
A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő /Válogatás az őszi- és a tavaszi szemeszter alkotásaiból./ Bali Anikó: A menekülők tiszteletére Takács Zsuzsa Szénpor c. verse nyomán Menekültek-e gyalog vagy lovaskocsin? Kötöttek-e kendőbe kenyeret? Mellé sót, kulacsukba hűvös vizet? Szorították-e mellükre anyjuk leánykori képét? Ölelték-e egymást, mikor csónakba szálltak? Volt-e pénzTovább…
– Maradj itt. Nem akarok egyedül meghalni. Persze, senki nem akar egyedül meghalni, gondoltam, de nem mondtam, mert egy haldoklónak már ne mondjon ilyeneket az ember, és mert tévedés, hogy mindenki megenyhül a halál közeledtével. – Beszéljünk a temetésről, Eszter. Vigyél haza a faluba, ahol születtem. A pénzt az ügyvédemTovább…
„Ott lenn a bánya mélyén, hol él a bányaló, Ott végre révbe jutnánk, ott lenne élni jó. Ott senkit sem zavarnánk, s a jótékony sötét- ben csak azt figyelnénk, mit súg a bányalég.” (Bereményi Géza dalszövege, Cseh Tamás zenéjére.) A bú a mi erényünk, de vígan könnyezünk, ha belénk csapTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.