„Ott lenn a bánya mélyén, hol él a bányaló,
Ott végre révbe jutnánk, ott lenne élni jó.
Ott senkit sem zavarnánk, s a jótékony sötét-
ben csak azt figyelnénk, mit súg a bányalég.”
(Bereményi Géza dalszövege, Cseh Tamás zenéjére.)
A bú a mi erényünk, de vígan könnyezünk,
ha belénk csap a mennykő – van, ki fogja kezünk.
Már jönnek is serényen, útnak szélén várom,
felemelnek engem, ők az én családom.
Pihén-puhán, szépen, oly magasra tettek,
hogy kicsit megszédültem: de jó itt, veletek!
Ki szülém helyett szülém, és kötözi sebem,
majd sámlit rak alám – ím, megleltem helyem.
Hej, jertek ünneplésre, kupánkba’ legyen bor,
húzd cigány a mi zenénk, így kezdődjék a tor!
Buzogjon honfivérünk, zászlónkat lengessük,
hazánk minden előtt! Királyunk éltessük!
szabad közjáték
már nem is lapít a fülemetszett…
hiába mondják azt az öregek:
addig lesznek tolvajok, míg marhák…
(de pénztárnál kosarukban csirkefarhát)
„Isten nevében elfolyik
a reggeli birka vére”
ha majd újra zöldellenek a rétek
és már nem lesz mit adni-venni, lopni,
tán ott lesz a gyónási listán, mint vétek,
a köz elé: hazugságként tolni
trón, kereszt és drótkerítés
meg egzotikus döbrögi kegyenc-repülőjáratok
mellé „néhány” vírus-halott
jó szerencsét! légy résen! kitartás! előre!
felvesszük a maszkot és megyünk beszélőre…
A bú a mi erényünk, de vígan könnyezünk,
ha belénk csap a mennykő – van, ki fogja kezünk.
Már jön is oly serényen, kuporogva várom:
foglár vagy ápoló – majd csak kitalálom.
Illusztráció: feLugossy László – Nippek (forrás: a Librarius kortárs kult magazin online oldala).