On:
In: Szépirodalom, Vers

tegnap álmomban elkerültük egymást azt mondtad szereted a bűvésztrükköket feléd indulok a vonatok mindig lusták a cél örök tenyeremben nem kulcscsomó zörög megmozdultak a sarkkörök este lélekig vetkőztetsz ebben a mámoros halálban adjunk esélyt az újjászületésre te vagy lélegzetem keltetője   ©Bornai Tibor: A titkos ajtóTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Akkor legyen idén az a karácsony, hogy otthon vagy valahol. Nincsenek viszonylatok, nem adódik egy „ahhoz képest”. Minden úgy természetes, ahogy van. Magától értetődik. Nem lehet másképp. Képes vagy elfeledni, kizárni a tudatból, milyen sok helyen laktál már, számtalan város ezer tere, és még ebben a mostani utcában is voltTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(vitatkoztam Veled)   miért érzem úgy Istenem megfeledkeztél rólam nem aludtam az éjjel Veled vitatkoztam dühös vagyok kéregetek mint egy koldus nem kapok csak alamizsnát morzsát úgy érzem éhen fagyok a plusz 20 fokban Ravenna mozaik templomában írom ezt a levelet Neked csodákat látok mégis fázom mondd mi kell ahhozTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Esterházy Péternek Egész testemben hogy bujtogatott kamaszkoromban, hogy bizsergetett szeretni, írni, hogy éltem a nyelvet, hogy részegített és nevettetett! Később is inkább a szavait ittam, könyv, hangoskönyv, előadás, akármi, helyeseltem és vitáztam vele, az asztalunknál ült, mint Kosztolányi, az egyetemes mérték, nem az ember, a nyelv, aminek nincsen soha vége,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Milyen titok voltál, milyen titok vagy még mindig, mint óceáni búvár, egyre mélyebbre és mélyebbre úszom benned, forró és hűvös rétegek, azúr és türkiz sávok váltják egymást, és tudom, hogy ez a huszonegynéhány év még csak a kezdete valaminek, ami túl van bőrünk feszességén, szemünk élességén, elménk forgásán, karunk-lábunk erején…Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

„Ott lenn a bánya mélyén, hol él a bányaló, Ott végre révbe jutnánk, ott lenne élni jó. Ott senkit sem zavarnánk, s a jótékony sötét- ben csak azt figyelnénk, mit súg a bányalég.” (Bereményi Géza dalszövege, Cseh Tamás zenéjére.) A bú a mi erényünk, de vígan könnyezünk, ha belénk csapTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Még szerepelsz a nyilvántartásokban, aztán áthamvasztanak a dupla semmibe, s tilos lesz jónak, vagy rossznak lenni, majd elindulsz a végső nagy útra, habzón beleáradva a Fekete tengerbe, amely ettől még sötétebb, még gyászosabb lesz, emléked fosztogatni kezdi az idő, amely a halhatatlanságit is kikezdi, és felszáradnak mihaszna könnyeink is, ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Árny vagy már. A kihunyó fényben árny vagyok én is, Bábel zűrzavarában a szó elvész. Elhal a hang, a dühödten zúgó zivatarban a jó, amit mondanunk kellene még. Mert a jövőre tanít az a szó: az igaz, mit szólnunk még kötelesség. Elfojtja most is a horda, a vérszomjtól részeg, ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Tüllben forgok: látsz is, nem is. Táncom igaz, arcom hamis. Csalás vagyok: örök hűség. Irizáló sokszínűség. Hangom bűvöl: érzéki, lágy. Beleremegsz, ha rádkiált. Körülfonlak! Beborítlak! Karom ápol, óv és ringat. Rám mosolyogsz: végzek veled. Öleltelek? Csak képzeled. Szemem követ: te el nem mész! Tükröd vagyok: ne engem nézz. Mit kapniTovább…