az éjszaka villog a szemében
ő meg villog az éjszakában
más életek közé szorulva
mindenkitől elhatárolódik
mintha nem lenne köze semmihez
mégis egy sötét utcába íródik velük
otthon helyett ócska hotelekben lakik
az egyedüllét öröméből kifosztva
baseball-meccset néz és sört iszik másokkal
kívülálló mindenütt
a gyengék és a vesztesek között is
de az ő bánatuk harangoz benne
a magáét már megírta kiírta elfeledte
veszteségnek érez
minden üres betöltetlen percet
most kellene valamibe belevágni
valamit eldönteni
elkerülni amit lehet
anélkül hogy tudná mit kell elkerülni
de igazán csak egyet akar
hagyják békén hagyják egyedül
felfüggeszti a kétségeket
holnapra halasztja a halaszthatatlant
varázslat az írás
reménytelenség ellen
unalom ellen
mások és maga ellen
az egyedüllét szabadsága
ahol megnevezi a megnevezhetetlent
ahol mindig új válaszokat talál a világra
házak utcák holdfények
labirintusok kijárata
a bárban cigire gyújt
megírja a cimborákat
a hangulatot a füstöt
a sör habján átszűrődik valami a valóságból
összeadódik benne az élet kialvatlansága
és minden fizetetlen számla
a pincérnő fáradt mosolyát is megírja
maradjon meg a pillanat
vagy ne maradjon hanem
vele múljon el