kérded zavarsz-e
ha tudnád hány
napja nem beszélek
teremtett lélekkel se
*
nyitott ablak nyári hőség
a szomszéd trombitaszólót
horkol vonat halad a kert
alatt talán jobb arra
hová a kerekek viszik
*
ma megint tudatosult
nem a szó és a beszéd
az erősségem leírom
a többi elmondhatatlan
*
talán vannak barátok
vajon vannak-e barátok
vagy a magány hiteti el
amíg más ki nem derül
*
új tapéta festékek,
visszatettem helyére
a lélek nélküli hegedűt,
mely némaságra ítélt,
míg e kis fahenger meg
nem támasztja csak görög,
nélküle a rezgés végzetesen
megrepesztené testét,
– vajon hol, s miből vannak
a minket kitámasztó,
egybetartó lélekhengerek
*
tűz lakik benned
végtelen energiák
s számtalan történeted
egyszerre vonz s taszít
