Az én térfelem
A homogén fal velem szemben,
ez a homogén akarat,
hogy nem mondani mondatokat,
hogy nem formálni szavakat.
Más térfél van, hogy így beszélek,
más térfél a hallgatásom,
én fönt vagyok és mélyben vagyok,
átüvöltök némaságon.
Az én csöndem az én beszédem,
talán szeret, ki hisz nekem,
akárhogy is, már nem változom:
legyen poklom és édenem.
Jules és Jim
Truffaut emlékére
Káoszokban, ösztönökben
nagy a hűség önmagához,
mennyi hím és mekkora vágy,
két férfi csak neki áldoz.
Halálba visz út és autó,
kőarc súgja, nincsen elég,
nem segíthet törvény, gyermek:
szüli ősnő a végzetét.
Számadással
Németh László emlékének
Növésterv? Spirál lefelé,
magunkkal sem tudtunk lenni eggyé.
Üdvösségek? Kannibálok
tömik hasukat telítetté.
Minőség? Röhögőgörcs
már a hallatán harsan.
Értelmiségi? Hol van?
Megtagadtan és önmegtagadtan.