On:
In: Szépirodalom, Vers

Én nagyon szeretnék egy rendes hazát, egy kedveset, egy szerethetőt és lazát. Ahol nem lophatják el senki álmait, és ne nevessetek, nem vagyok ál-naiv, de itt hevítik a rosszat és jegelik a jót, soha nem késsük le a süllyedő hajót. És semmibe veszik a gyengék igazát. De ki akarja folytonTovább…

On:
In: Publicisztika

Én már nem tudom, vagyis elfeledtem, és akarnom kell emlékezni rá, hogy alig néhány évtizede még nálunk, Magyarországon is szóltak egymáshoz az emberek, tudni akarták, honnan jön a másik, mire vágyik, nyitva voltak az ajtók, feljártunk egymáshoz, a függőfolyosón vagy a kis ház előtt ott volt a hokedli, arra ültekTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Én már nem tudom, vagyis elfeledtem, és akarnom kell emlékezni rá, hogy alig néhány évtizede még nálunk, Magyarországon is szóltak egymáshoz az emberek, tudni akarták, honnan jön a másik, mire vágyik, nyitva voltak az ajtók, feljártunk egymáshoz, a függőfolyosón vagy a kis ház előtt ott volt a hokedli, arra ültekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Elválaszthatatlanok vagyunk, mint az igazi világosság az igazi sötétségtől hiába kaptunk mi is megtévesztésül két nevet, akár a nappal és az éjszaka. Az emberek könnyen azt hiszik, hogy egyikünk jó, a másikunk rossz, pedig mindig mindketten egyetértésben követjük el ugyanazokat a dolgokat. Szépek vagyunk, mindenki a tenyerünkből eszik kezeink egyTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

(Kiss Judit Ágnes: Képzelt kihallgatás című verse nyomán)   Kívülről nézni magamat. Ezt találtam ki, mielőtt hazatértem onnan. Figyelni, hogy vajon mi látszik belőlem. Hogy látszik-e, amit nem szabad senkinek megpillantani. Magamnak se. Az nem én vagyok. Mindenki ezt csinálja, nem? Kreál magának egy figurát, aki olyan, amilyennek szerinte lenniTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Megszélesedett a csípője és a combja, láttam én, amint apró, de erőteljes léptekkel felfelé kaptatott előttem az egyre meredekebb hegyoldalon az én Yettém. Nemsokára megálltunk, és hátrafordult felém. Vizet ittunk, csak néhány kortyot, mert már alig volt a kulacsban. Ravaszkásan hunyorgott, látva, hogy én is pihegek. Úgy szerettem ezt aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Titkom rejtve alszik, csak a szívem sóhajt, ha mégis hajnalt remél, de nem én játszom, e játék – már nem az enyém. (minden, és mindenki álarcot visel, semmi találkozik a semmivel, beteg elmék bárgyú öntudattal, kéjesen vigyorognak, s torz tükörben néznek szembe önmagukkal; keserű nyáluk csorog, mérgezik mások örömét, nemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

szavaim keresnek szelíden szeretlek csak a szemeimmel alkonyi derűvel halkuló hangokkal csendes pillanattal nézem a mosolyod szíved ennyit adott megsimogatnálak térded csak az enyém mindenem van nálad így semmit érek én  Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(Röhrig Gézának) Ica és Böbe kissé beállt. A kannás bordal némi szitokkal folyik ki Böbéből. A lehelete hervasztó. Nem motyog inkább teleüvölti a vagont, ez itt nem az ő helye, de valaki mutassa meg végre azt, hogy ő hová való! A kalauz velük együtt a jegyeket is lekezeli… -Cegléd következik-Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az én térfelem A homogén fal velem szemben, ez a homogén akarat, hogy nem mondani mondatokat, hogy nem formálni szavakat. Más térfél van, hogy így beszélek, más térfél a hallgatásom, én fönt vagyok és mélyben vagyok, átüvöltök némaságon. Az én csöndem az én beszédem, talán szeret, ki hisz nekem, akárhogyTovább…