Elválaszthatatlanok vagyunk,
mint az igazi világosság az igazi sötétségtől
hiába kaptunk mi is megtévesztésül két nevet,
akár a nappal és az éjszaka.
Az emberek könnyen azt hiszik,
hogy egyikünk jó, a másikunk rossz,
pedig mindig mindketten egyetértésben
követjük el ugyanazokat a dolgokat.
Szépek vagyunk, mindenki a tenyerünkből eszik
kezeink egy családi étkészlet
egyforma tányérjai.
A legnagyobb tévedésük, hogy azt hiszik,
sosem vagyunk
magányosak.
Mindenből kettőt küldenek nekünk,
mert nem tudják,
hogy nem szeretjük ugyanazokat a dolgokat.
Csak azért tudom, melyikünk vagyok,
mert egyikünkről mindig megfeledkeznek,
amikor megdicsérnek,
fizetésemelést adnak,
megköszönnek valamit,
vagy épp szerelmet vallanak.
Nagyon ritkán nekem is sikerül elfelejtenem,
hogy ketten vagyunk,
és ilyenkor vagyok a legboldogabb.
Lenge ruhában alszunk,
csak azt a testrészünket takarjuk el egymás elől,
amelyikről tudjuk, hogy úgyis ugyanolyan.
Izsó Zita: Bekerített erdő (Scolar Kiadó, 2022)
©Schild Tamás fotográfiája