Elég lesz majd néhány injekció.
hogy belénk költözzék a részleges
örök ifjúság és legyünk szeles,
s ne csak azt fogyasszuk, ami bió,
hanem bármit, magunkat beleértve:
múltat, tempót, partnert mohón cserélve.
Öcsénk, húgunk lesznek gyermekeink,
önmagunknak is visszaszájalunk
kergülve új életkorunk szerint,
mint Rómeó s Júlia. Ősz hajunk
visszabarnul s messze lobog a szélben,
pezsdülünk gátlástalan szenvedélyben.
S aztán a részleges is tovaszáll
és leszünk kétszeresen öregek,
dupla kínnal, félsszel, hogy soha már
nem tér vissza, mi álmot szövetett.
s később mégis el kell fogadni végül,
amivel a hibbant szív sohse békül.
A vers forrása a Szerző.
Fotó: Asperján György portréja / Soós Kata fotográfiája
ASPERJÁN GYÖRGY (Újpest, 1939. február 8. –) József Attila-díjas (1985) magyar író, költő. Apai ágon örmény származású. 17 évesen közvetlen tanúja volt a forradalom sok eseményének, ami meghatározó hatással volt későbbi írói pályájára is. 1958 óta publikál.