Ajándéknak érzem Ajándéknak érzem, hogy itt lehettem, ki szeretett, azt magamként szerettem, fogékony voltam a szelídre, jóra, hajlottam békén az emberi szóra, amíg mások az életemre törtek, én csöndben akartam látszani többnek, vigyáztam, mást semmivel sose sértsek, és senkit nem tekintettem cselédnek, nem szolgáltam ügybuzgón aljasoknak, s bántott: az emberTovább…
Elég lesz majd néhány injekció. hogy belénk költözzék a részleges örök ifjúság és legyünk szeles, s ne csak azt fogyasszuk ,ami bió, hanem bármit, magunkat beleértve: múltat, tempót, partnert mohón cserélve. Öcsénk,húgunk lesznek gyermekeink, önmagunknak is visszaszájalunk kergülve új életkorunk szerint, mint Rómeó s Júlia.Ősz hajunk visszabarnul s messze lobogTovább…
Auschwitz Ráérős lassúsággal közelegtek a szerelvények, halálra tömötten. Cammogtak, mintha nem érezne kedvet egy sem érkezni időre jelölten. Úgy álltak meg, mint ki végzetbe zöttyen. Várták őket kutyák, tisztek a rámpán, s unottan a halál még ócska pányván. A gőz fáradtan szusszant. Füst kavargott. A szél futkosott le és fölTovább…
Minél régebben nézek a tükörbe, annál kevésbé ismerem,ki onnan rám visszanéz már valahonnan, ahova tart eltündökölve. Szemében rémület, tévedt igézet, mögötte fogynak, rebbennek a tárgyak s mind olyan, mint valami vázlat, ezüstbe merített szirének. Az idő áttetsző , felejt a csöndben, a mélyén visz valaki egy keresztet, talán az,akiTovább…