az örökkön élőt nem mulandót lehet csak tulajdonolni vehet valaki házat amit elvisz az áradat kiszikkaszt az idő s aki benne élt elmegy hátra se néz s majd vesz magának máshol lakást majd újból és újból másutt kerül neki szerethetünk egy …házat? melynek ablakában állva nem vár senki ránk nemTovább…
Más ember Reggelre ismeretlen lesz a város, egy éjszaka elég eltévedni az ébredésben. Más ember kel fel, mint akit letett a hosszúra nyúlt órák éjszakája. Egy méhre lenne szüksége a felkelésnek. Újra megszületni minden pirkadatban és az alvás seprűvel takaríthatná el az előző idők hordalékát. Legyen mozdulatlanság a bajban, talpaiTovább…
Elfogy az ember In memoriam Esterházy Péter Töredéknek lenni maga az élet. Úgy gondol rá, ahogy a fű hintázik a szélben. Itt semmi se mozdul. Nevek, arcok törlődnek, vezeklő szürkében a táj. Fekete tollú, fehér madár röptét fi gyeli egyre, mennydörgésből, villámokból, állatok járásából jósol. Feszültségeit nem földeli el azTovább…
Az Isten szeretet. Úgy tudunk vele találkozni, ha találkozunk a szeretettel. Rokon, barát, testvér vagy bárki ismeretlen révén. És aki nem találkozik a szeretettel, mintha nem találkozott volna Istennel. Persze szeretetet adni úgy is lehet, ha valaki nem Isten nevében teszi, attól az még szeretet marad, a mélyén figyelmes szemTovább…
Az első arcom homokkő, ezer repedés rajza, tengerárok a második temetve mély iszapba, egy újabb arcom sivatag, van, amit dús repkény takar, egy arcom bogláros mező, egy másik százéves avar, van köztük elfelejtett tó, melyen hold tükröződik, egy másik arcom épp a hold túloldalán egy kőszirt, kopár homlokát senki más,Tovább…
Meg fogom tagadni apámat. Persze, ezt most még nem tudom, de úgy dobom majd el huszonhárom évesen a nevét, ahogy ő hajított az imént engem a kanapéra. Mint a tegnapi újságot. Pont az öcsém mellé. Pedig az öcsém csak sírt a rácsos ágyban. Oda akartam adni neki a cumimat, deTovább…
Esik. Egyre vadabbul. Gubancos eső, felhők sűrű haja, szél fésűje tépi, szálba, csomóba repül, söpörnék borbélylányok pocsolyává záróra után, ám széjjelomol, kis szőke patak lesz, s szórakozottan iramlik. Látlak. Valahol morzsolod épp tizenegyedik ujjad, s szívod, szívod a filter-csontig, harangszó cukrozza a kávéd, födél alatt valahol, födél alatt mindig, mertTovább…
– Írások az írásról – XXV., utolsó rész Abbahagyni az írást Tizenhárom éves voltam, amikor úgy döntöttem, hogy az írásnak szentelem az életemet. Tanulmányaimat mind hadrendbe állítottam, későbbi iskoláimat is ennek az elhatározásnak rendeltem alá. Aztán lett egy mesterem, aki hosszú éveken át közvetítette számomra az írói szemléletet.Tovább…
Időrabló vagy. A szavaknak adod cirkuszos perceid. Hagyod, hogy kifessék magukat, és balettcipőben egyensúlyozzanak idegszálaid túlfeszített pengéin, és sátrat verjenek tudatalattidban, amíg te a fűben hanyatt fekszel. Megengeded, hogy preparált majmokkal dobálózzanak, mert biztos vagy a dolgodban, hiszen te vagy az Idomár. Ó, hatalmas Idomár, mondják. És te figyeled, hogyTovább…
Sylvia Plath // Az üvegbúra „Láttam magam, ahogy ott ülök a fügefaág hajlatában és éhen halok pusztán azért, mert nem tudok dönteni, melyik fügéért is nyújtsam a kezem. Kellett volna mindegyik, de ha valamelyiket választom, ez azt jelenti, hogy a többit elveszítem, és ahogy ott ültem, tanácstalanul habozva, aTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.