Sylvia Plath // Az üvegbúra
„Láttam magam, ahogy ott ülök a fügefaág hajlatában és éhen halok pusztán azért, mert nem tudok dönteni, melyik fügéért is nyújtsam a kezem. Kellett volna mindegyik, de ha valamelyiket választom, ez azt jelenti, hogy a többit elveszítem, és ahogy ott ültem, tanácstalanul habozva, a fügék egyszerre ráncosodni kezdtek, feketedni, és egyik a másik után pottyant le a földre, a lábam elé.”
A tragikusan fiatalon, harmincévesen elhunyt Sylvia Plath (1932-1963) Az üvegbúra című, javarészt önéletrajzi ihletésű, de fiktív részleteket is tartalmazó regényében egy rendkívül tehetséges, ám súlyos pszichés problémákkal küszködő amerikai egyetemista lány – Esther Greenwood – portréját festi meg. Bár első pillantásra Esther a sors kegyeltjének tűnik (nemcsak remek iskolába járhat, de lehetőséget kap arra is, hogy egy hónapig gyakornokként dolgozhasson egy híres New York-i divatlapnál), valójában egyre csak vergődik, fuldoklik az őt körülvevő világ „üvegbúrája” alatt. A depressziója és öngyilkossági kísérlete miatt egy ideig elmegyógyintézetben kezelt fiatal lány végül elindul a gyógyulás útján – nem úgy, mint az Esther történetét megíró Sylvia Plath, aki Az üvegbúra megjelenésének évében lett öngyilkos.
Sylvia Plath amerikai költő és író Bostonban született, első versét nyolcévesen publikálta, ugyanabban az évben, amikor apja embóliában életét vesztette. A Smith College-ban kezdte meg tanulmányait, a harmadik évben azonban egy állásajánlatnak köszönhetően egy hónapot töltött New York-ban – negatív élményként írja le ezt az időszakot, mely után röviddel elköveti első öngyilkossági kísérletét, altatóval adagolja túl magát és elbújik egy zugba a házuk pincéjében. Rövid időre egy elmegyógyintézetbe vonul, itt elektrosokk-terápiás kezelésben is részesítik. Miután helyrejött, lediplomázott a Smith College-ben, és a Cambridge Egyetemen folytatta tanulmányait – itt ismerkedett meg férjével, a költő Ted Hughes-zal. Házasságuk hányattatott volt, Amerikából Angliába, Londonból egy angol kisvárosba költöztek, majd 6 év után elváltak. Plath két gyermekükkel visszaköltözött Londonba, abba a házba, ahol egykor W. B. Yeats is élt.
Kísértetiesen ismerősek lehetnek életének egyes részletei azok számára is, akik csupán regényét, Az üvegbúrát olvasták, ugyanis sok kisebb valós mozzanatot is felvonultatva, a regény erőteljesen önéletrajzi ihletésű. 1963-ban adta ki, először Victoria Lucas álnéven. Ugyanebben az évben öngyilkos lett londoni otthonukban, míg gyerekei egy másik szobában aludtak: a konyhaajtó réseit elszigetelte, megnyitotta a gázt, és fejét a sütőbe tette. Hughes 35 évig hallgatott, majd életének utolsó évében tette közzé a Születésnapi levelek (Birthday letters) című kötetet, mely Plath-hoz írt verseit tartalmazza.
Sylvia Plath alig egy hónappal azután lett öngyilkos, hogy első és egyetlen regénye, Az üvegbura megjelent. Valószínűleg már az 1950-es évek végén megírta a regény első vázlatát, amelynek korai munkacímei az Egy öngyilkosság naplója (Diary of a Suicide) és A lány a tükörben (The Girl in the Mirror) voltak. 1961-ben megkapta az Eugene F. Saxton ösztöndíjat, ami lehetővé tette, hogy befejezze a könyvet. Leendő kiadója, a Harper & Row viszont túl fiatalosnak, erőltetettnek és kellemetlenül kiábrándítónak találta a kéziratot, ezért visszalépett a kiadástól. Az üvegbura végül 1963-ban jelent meg Victoria Lucas álnéven a londoni William Heinemann Limitednél. Az írói álnévre azért volt szükség, mert Plath nem akarta megbántani azokat az embereket, akikről könyvének szereplőit mintázta. Nem volt biztos műve irodalmi értékében, és nem tartotta „komoly munkának”, ám amikor óvatos, és nem túl lelkes kritikákat kapott, elszomorodott. Egyes kritikusok szerint Az üvegbura nem volt más, mint J. D. Salinger műveinek feminista hasonmása. Az amerikaiaknak 1971-ig kellett várniuk a regényre, Magyarországon szintén ebben az évben adták ki először, Tandori Dezső fordításában.
Sylvia Plath és az angol költő, Ted Hughes (Pilinszky János későbbi angol fordítója) Cambridge-ben ismerkedtek meg, ahová Sylvia a rangos Fulbright-ösztöndíjjal került. 1956-ban házasodtak össze, és egy rövid egyesült államokbeli kitérő után (Plath a Smith-en tanított egy ideig) Angliában telepedtek le 1959-ben. Első gyerekük, Freida, egy évvel később született. 1960 nem csak az anyaság miatt volt fontos év a fiatal költőnő számára. Ekkor jelent meg első verseskötete, a The Colossus is. 1962-ben megszületett második gyerekük, Nicholas, ám Plath instabilitása és Hughes nőügyei miatt házasságuk hamarosan felbomlott. Plath gyerekeivel Londonba költözött, ahol folytatta az írást. A versek, amiket ebben az időszakban írt, az Ariel című gyűjteményben jelentek meg 1965-ben.
A Guardiannak adott interjújában Plath legközelebbi barátnője, Elizabeth Sigmund elmesélte, hogy Sylvia látszólag idilli életet élt. Vicces, érdekes és végtelenül nagylelkű embernek írta le, akit nagyon érdekelt a politika, Jung tanításai és Dr. Spock gyereknevelési módszerei. Öt gyereket akart, zöldségeket termesztett, méheket tartott, és takaros virágoskertet ápolt. Volt egy Nancy nevű takarítónője, aki segített rendben tartani a lakást, és teljesen biztos volt abban, hogy férje is boldog. Egyáltalán nem számított arra, hogy jön valaki, aki szándékosan rombolja le az idillt. Férje szeretője, Assia Wevill felbukkanásával azonban minden megváltozott. Plath 1962 júliusában, Assia egyik barátjától szerzett tudomást a viszonyról.
Az öngyilkosságot megelőző napon Sigmund kapott egy levelet Plath-tól amelyben azt írta, hogy egy felolvasóesten fog konferálni a The Critics meghívásár, majd a nárciszaival tölti az idejét Court Green-i otthonban. Az asszony négy nappal később, az Observer gyászjelentéséből értesült barátnője haláláról. Plath öngyilkosságának idején a szerető, Assia Wevill épp Hughes gyerekét várta, ám nem sokkal később elvetélt. Sigmund valószínűsíti, hogy Sylvia tudomást szerzett a terhességről, és a hír végleg a padlóra küldte. Akkoriban sugározták Hughes Egy fiatal férj nehézségei (Difficulties Of a Bridegroom) című írásának rádióváltozatát. A műben a költő egy nyúl elgázolásáról ír, amit aztán egy hentesnek ad el, és a húsáért kapott pénzből rózsákat vesz a szeretőjének. Sigmund szerint végzetes lehetett, ha Sylvia hallotta a műsort, ugyanis a férfi mindig nyúlként írta le őt. Misztikus és fura teremtményként, aki összhangban van a Holddal.
A Guardian megkereste Ted Hughes nővérét, Olwyn Hughes-t is, aki bár Sigmund szerint gyűlölte sógornőjét, irodalmi ügynöke, majd a halála után végrehajtója lett. Sylviát nem tartotta ártatlan áldozatnak, sokkal inkább egy gonosz, őrült szörnyetegnek. (Plath az Assia-botrány kirobbanása után az összes pénzt levette férjével közös számlájáról, ami Olywn szerint szörnyű cselekedet volt.)
1963. február 11-én, reggel kilenc órakor a dadus, aki a gyerekekre felügyelt, megérkezett Plath londoni lakásához. Mivel nem tudott bejutni, egy Charles Langridge nevű munkástól kért segítséget. A költőnő holttestére a konyhában talált rá, a konyha és a gyerekek szobája közti ajtók nedves törölközőkkel és ruhákkal voltak lezárva. Plath valószínűleg hajnali négy óra harminckor térdelt a sütő elé, hajtotta bele a fejét, és nyitotta meg a gázt. Többen gyilkosságra gyanakodtak, ám a rendőri jelentés szerint egyértelműen öngyilkosság történt. Sylvia tette miatt többen férjét okolták. A nő sírkövét többször megrongálták, eltűntetve róla a Huges feliratot, és a férfi halálos fenyegetéseket is kapott.
Sylvia halála után Hughes a devoni Court Greenbe költöztette szeretőjét, aki segítkezett Freida és Nicholas nevelésében. 1965 márciusában megszületett közös gyerekük, Alexandra Tatiana Elise, vagy ahogy mindenki hívta, Shura. Assia nem tudott szabadulni Sylvia emlékétől, és használni kezdte elődje személyes tárgyait, ám életrajzának szerzője szerint ez sokkal inkább gyakorlatiasság és nem megszállottság volt. Hughes később más nők felé kezdett kacsingatni, és kapcsolatuk megromlott. 1969-ben, hat évvel Sylvia Plath halála után, Asia Wevill lenyelt egy marék altatót, maga mellé vette négyéves lányát, és a londoni Clapham Commonban álló lakásában magára nyitotta a gázcsapot. Hughes 1970-ben nősült meg másodjára, egy Carol Orchard nevű, 22 éves ápolónőt vett el. Első feleségéről évtizedekig nem nyilatkozott, végül 1998-ban megjelentette Sylviához írt verseit a már említett Születésnapi levelek címmel.
Források:
https://konyvesmagazin.hu/nagy/plath_halal.html
https://moly.hu/idezetek/1213
Fotók:
https://www.thesun.co.uk/…/sylvia-plath-the-bell-jar…/