Rovatomban lírai utazásra invitálom az olvasókat, mely során megtudjuk, hogy mit éreztek, milyen benyomások és élmények érték költőinket, íróinkat rövidebb vagy hosszabb ideig tartó külföldi tartózkodásaik alatt.
Krasznahorkai László számos magyar és világirodalmi díjat tudhat magáénak, műveit több mint harminc nyelvre lefordították. 1990-ben hosszabb időt töltött Kelet-Ázsiában, majd 2002-ben visszatért Kínába. Ez utóbbi élményei után írta meg a Rombolás és bánat az Ég alatt című regényét, amelyben az európai ember szemével mutatja be a világnak ezt a szegletét. Az alábbi részlet szinte egyetlenegy hömpölygő mondat egy többórás buszos utazásról.
Krasznahorkai László: Rombolás és bánat az Ég alatt
(részlet a könyvből)
Az órám nyolc után kilenc percet mutat, amikor három nagy országút kereszteződésétől alig száz méterre egy kanyarban a vezető hirtelen lefékez, s az út széli sárból egy nyilvánvalóan épp erre a buszra várakozó középkorú asszonyt vesz fel, hogy nagyjából innen kezdődjön el utazásunknak az a része, ahonnan már nem titkolhatjuk el egymás előtt, a tolmács meg én, hogy ennek a tervnek, hogy eljussunk a Jiuhuashanra, talán nem gondoltuk át az összes nehézségét, hogy ugyanis megéri-e a kockázat egy ennyire bizonytalan úticél esetén, mert hiszen, mondom a hidegben még mindig reszkető, álmos társamnak, mi itt, ez a két fehér európai, nem értünk az égadta világon semmit ebből az egészből, hiszen már azt sem értjük, hogyan működik egy ilyen járat, hogy honnét tudta ez az asszony, hogy itt kell várakoznia, meg hogy a buszvezető honnan, hogy az asszony pont itt fogja várni, ebben a kanyarban, ráadásul pont ebben az időben, mondjuk így: nyolc körül, hiszen menetrendről a mi esetünkben egyáltalán nem lehet beszélni, így van, nem érteni itt semmit, bólogatott láthatóan kissé szorongva a tolmács, és akkor ez még csak egy, mondom, a sok, számunkra ismeretlen, de működő szabály közül, csupán csak kicsi töredéke egy egész rendszernek, amelyre ráhagyatkozunk és amely azért valahogy mégis csak fennáll, hogy ez a járat meg az összes többi itt Kínában közlekedni tudjon, márpedig van belőlük és minden nap és minden reggel és este és délelőtt és délután néhány millió, és van közlekedés – csak egy a sok közül, nézzük az asszonyt, ahogy a nyíló ajtón felmászik az elöl szorongók közé, aztán ahogy szó nélkül odanyom néhány yuant a kalauz kezébe, majd a rögtön nekiinduló jármű utasai közt átpréseli magát a busz végéig, s a mellettünk lévő oldalon, egy sorral előttünk, elhelyezi hatalmas, csomóra kötött batyuit, végül leül az ablak mellett – szürke vattakabát van rajta, a fején ellenzős posztósapka, a nyakán vékony sál körbe tekerve, a lábán olcsó bakancs, és az egész teremtmény teljesen el van ázva, annyira, hogy még percekig csöpög belőle a víz, és így annyira nyomorúságos benyomást kelt szegény, hogy olyan, mint egy loncsos, kivert kutya, ráadásul teljességgel megkülönböztethetetlen lény, van valami benne, amitől hiába nézem például az arcát, innen, egy sorral hátrébb, ez egy teljességgel behelyettesíthető arc, behelyettesíthető bárkiével, szinte csak egy arc átlaga, amit képtelen vagyok megjegyezni, hiába nézem, képtelen vagyok elkülöníteni a többitől, mert nem lehet, mert pontosan olyan, mint ezer meg ezer, meg millió és millió az embereknek ebben a felfoghatatlan tömegében, ami Kína, s ahol ez a „Kína” lehet, hogy nem is egyéb, mint az embereknek egy a világtörténelemben példátlan, mérhetetlen és kifejezhetetlen tömege, ez határozza meg minden ízében, ez teszi olyan ijesztően mássá, olyan ijesztően megismerhetetlenné, s ahol ennek az asszonynak az arca, az egész jelenség, ahogy leül előttünk egy sorral elébb, a túlsó oldalon, olyan érzést kelt, hogy nem tudom, mert nem lehet megmondani, ki ült le ott, mivel ott bárki leülhetett, ez az asszony bárki lehet, ez a nő, és ez volt a kegyetlenebbnél is kegyetlenebb igazság, ez volt a legigazságtalanabb tény: mindegy, hogy kicsoda: ül ott, csöpög belőle a víz, néz ki ő is a mocskos ablakon – s akkor ez a behelyettesíthető, ez a lehető legátlagosabb, ez a megjegyezhetetlen lény – anélkül, hogy bármi is megváltozna a maga behelyettesíthető, átlagos, megjegyezhetetlen mivoltában – valami egészen váratlant művel, valamit, amire nem lehet számítani: kinyitja ugyanis az ablakot – fogja az ablak kilincsét, s félrerántja, elhúzza legalább félig, amitől persze rögtön becsap a jéghideg eső s a jéghideg levegő, annyira váratlan tényleg, hogy az első pillanatokban fel sem ocsúdik senki, se mi, se a többiek, azok itt négyen, akik még velünk együtt ide hátraszorultak, annyira ellent mond a józan észnek, hogy valaki, aki ennyire el van ázva, és aki ki tudja, mennyit időt töltvén odakint a hideg, szitáló esőben, nyilván agyonfagyva felszáll, leül végre, s akkor kinyitja magára és ránk az ablakot, hogy se én, se a társam, se a többi négy nem tudunk szólni egy jó darabig egy szót sem, csak nézzük a nőt, ahogy a becsapódó szél félig lesodorja fejéről az átázott sapkát, bámuljuk elhűlve, ahogy megigazítja, majd lehunyja a szemét, s a fejét kissé hátravetve megtámasztja az üléstámlában, és nem mozdul, vág be a szél, mi meg csak meredünk rá, és nem értjük, mit művel, de nem szólal meg egy jó darabig senki – és így megy velünk a busz, bele a ködbe, a sűrű szembeforgalomban, előre, állítólag Jiuhuashan felé.
Forrás:
https://litera.hu/…/krasznahorkai-laszlo-rombolas-es…
Krasznahorkai László: Rombolás és bánat az Ég alatt, Magvető Kiadó, 2004
Krasznahorkai László
1954-ben született Gyulán. Napjaink világirodalmának egyik legfontosabb alkotója, műveit eddig több mint harminc nyelvre fordították le.
1987 óta hosszabb-rövidebb időket töltött és tölt Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban, Görögországban, Kínában és Japánban.
Fontosabb díjai:
2002-ben megkapta a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjat, 2004-ben elnyerte a Kossuth-díjat, 2015-ben a Nemzetközi Man Booker-díjat, 2019-ben a legjobb fordítás kategóriában az amerikai Nemzeti Könyvdíjat, 2022-ben pedig Libri irodalmi díjas lett.
Életéről, munkásságáról érdeklődő olvasók itt olvashatnak bővebben:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Krasznahorkai_László
Források: Litera, Líra, Wikipédia
Fotó: Krasznahorkai László portréja (24.hu)