Mindig sietsz, most megállsz, az ég a tengerbe csorog. Színét veszíti e táj, lelkedhez simul, ápolod. Könnyű hullámok felett játszik az alkony kék vize. Csendesen imát lehel minden mi él és van hite. A vers forrása: A Szerző Fotó: Szesztai Zsuzsa portréja / Csernus Ági fotográfiája SZESZTA ZSUZSATovább…
Ágyban párnák közt vagy jászolban, ugyanaz a születés misztériuma. Várakozással teli éjszaka – kontúrjai fényesednek. Egyre élesebben vonulnak a hegyek, a tiszta lelkek pásztorai csillagosra festik az eget. Jelenésekben gazdag az emlékezet. A szem beissza, mi kézzel nem fogható. Ma minden ima igazat hirdet – Könnyű lesz álmodni. Első közlés.Tovább…
Ajánlás, Szesztai Zsuzsa: Elképzelt idő című verséhez éjjel a hangod megrezegtetett a kelő nap sugara szikrázik a csigák csillogó nyálán fülledt harmatcsepp kapaszkodik még egy levél fonákján de a napsugár kegyetlenül pásztáz és lesújt a ventilátor lapátja álmosan csapkod cserebogár koktélért csettint kábulok várom az estét egyedül a szúnyogTovább…
Spanyol táncosnőnek hinném, flamenco szoknyás dámának, ha nem a fül-orr-gégész torkából perdülnének ki ezek a szavak: levegővel felfújt középső orrkagyló, egy egyszerű buborék képződés az orrjárat kellős közepén, ami gátolja a légzést, a levegő szabad áramlását, orrdugulást okoz és álmatlan éjszakákat, megfoszt az önfeledt mozgástól, fele annyi levegőt juttat aTovább…
Vártam, hogy kopogjon végre, belépjen azon a régi ajtón. A törmeléket tegyük most félre, van abból elég, nem akarom. Tudtam, hogy eljön még hozzám csapzott hajjal, fogvacogva. Szememből kiszedi spontán a homokot, a szél belehordta. Láttam, hogy odabenn kulcsra zárva kerülgeti a némaság határait. A parton ül és leghőbb vágya,Tovább…
A tudás fájáról nem eszem, magokat csipegetek, apránként tanulom harapni a gyümölcsöt, a belseje ismeretlen, idővel kiteljesedem, virágaim nyílnak, szirmok és levelek, gyökerem mint a szilfa, ágaskodom zöld lombok fölé, fényt iszom, tónusaim tágulnak, cseppenként hullok vissza, miközben megismerem a hegyet és a folyót, a vizek forrását örökre keresem, azTovább…
Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal című versére Megfürdöm a nap melegében, bennem csupa rózsavirágdal, és közben a kék eget nézem, medrében megannyi madárral. Van kertem, a kertre rogyó fák* gyümölcse terem tenyerembe, és ablakomat beragyogják színes napokat teregetve. Otthon vagyok ott, ahol éppen szívem tele szép mosolyokkal, a férjemTovább…
napok óta vagy hetek nem tudom csak tolom magamat át egyik napról a másikra hiányzik az alvás vagy csak nehéz a kalcium ami a csontomra rakódik nem kell megszúrnom magam hogy tudjam még élek anélkül is megtalál mint Johnny Cash a dalban I hurt myself today To see if ITovább…
Mintha ott lett volna a kezdetekben: a zápor, ami hirtelen jött, majd az eszmélet, hogy a dolgok mögött hiába kerek és színes a háttér, ha kikopik az is, ami örök, és csak utazik zsigereink szűk folyosóján, betoppan mint egy hívatlan vendég vasárnap délután: ő beszél, mi hallgatunk, apró morzsákat kutatunk,Tovább…
Ruhátlan alszik, fátyolos a táj, pipiskedve lépked a szűz havon. Mereng a félhomály az ablakon, meleg szobában olvad egy kabát. A kandallóban izzik a parázs, pattog a tűz, egy parányi égbolt. Kéjesen játszik egy kósza fényfolt, paplanba bújik a vágyakozás. Csillagokat terít fölénk az éj, pille takarót hint, melengeti álmaink,Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.