On:
In: Szépirodalom, Vers

„Idegen test voltam: idegen lélek. Idegen: test voltam. Idegen: lélek.” (Tandori)   Ki ért meg? Kik vagyunk mi, hogy fogunk megmaradni? Látszik-e, érthető-e kifele bentünk? Kérdik-e, hova mentünk, hová lesz naplementünk? Le nem ment senki minket. Fel, talán. S híveinket: nyersparázs szíveinket, mit őriz sok tekintet, zenénket, képeinket, szakadós szavainkat,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A külvilágra téli köd ereszkedik, a lélekre várakozás. Jön az Úr. Mindenütt köd van, mindenünnen érkezhet. Egyszerre közelít mindenfelől, mint egy kozmikus monszun, s a misztérium ködébe burkolózva hozza a Lélek esőjét. Egyszerre jön és minden egyes emberhez. Nem biztos, hogy harang jelzi. Nem biztos, hogy a karácsony ünnepi külsőségei.Tovább…

On:
In: Publicisztika

XV. Közönségsiker, szakmai siker Az alkotópályán a siker bújával és örömével mindenki találkozik. Sikerből alapvetően kétfélét érdemes megkülönböztetni: a szakmait és a piacit. A kétféle kitüntetettség természete különböző, egyes jellemzőiben akár ellentétesnek is tekinthetjük. Bonyolult kérdés, amely összefügg a korhangulattal, a műfajjal, és nem utolsó sorban az alkotó alkatával. HogyTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Magamhoz ölellek, hangosan sírsz. Mindig ez történik, amikor elélvezel. Könyörögsz, hagyjam abba, de igazából mindketten tudjuk, valójában azt akarod, hogy befejezzem. Fejemet a combjaid közé szorítod, bőröd a fülemre simul. Nem hallom a nyögéseid és a sikolyaid, nem tudom megállapítani, hol tartasz a kielégülés felé vezető úton, ezért a testedTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

változnak az idők a tudás hatalom míg ki nem üti egy másik tudás van úgy hogy évszázadok múlva jön csak elő megint de előjön ez benne az örök fluktuál   divattörténet kóricál a hajcihő három mázsás malomkő beszorult a torokba a hányinger kibukta tiszta szépség épp ott volt felfogta aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

változnak az idők a tudás hatalom míg ki nem üti egy másik tudás van úgy hogy évszázadok múlva jön csak elő megint de előjön ez benne az örök fluktuál   divattörténet kóricál a hajcihő három mázsás malomkő beszorult a torokba a hányinger kibukta tiszta szépség épp ott volt felfogta aTovább…

On:
In: Publicisztika

Ki is vagy te, kedves olvasó? Hát azt én meg nem mondom neked. Sejtéseim ugyan vannak, de biztos kézzel aligha tudnék portrét rajzolni rólad. Azért az élet ad némi támpontot; ez persze időnként csalódással jár. Az olvasó sokszor nem más, mint az a hölgy, akinek az arca rendre feltűnik aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

az elgondolkozásról gondolkozzak csak el magamon s azt bizonygatja mert ő most hódít megszerzi magának azt a férfit mert kifut az időből s egyedül marad elvégre nincs olyan sok így éveken túl megeshet nem lesz akihez szóljak hát gondolkozzak csak el magamon volt aztán egy hosszan jajgatva sirató neki mostTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Reggel, amit nem emberi kéz ír. Háztetők felett áttűnő rajzai a nyárnak. Az ébredés tenyerén zajtalan utcák. Valaki lejárta a dülők meredek járdáit, amíg a holnap falakat épített a rendnek. A percek ragyogó vércseppei idővé válnak, ahogy a szedett eprek a porcelántálban. Az idő, amit az ember mér, de nemTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

– Bele kell halnod az írásba – tanácsolta példaképem, a nagy író. Értetlenül néztem rá, ezért fesztelen nyomatékkal a hangjában megismételte: – Bele kell döglened, érted? – majd sarkon fordult, és magamra hagyott a zsúfolt nézőtéren. Attól kezdve szempillantásnyira sem tudtam letenni a tollat, úgy sercegett a papíron, akár egyTovább…