Népes családdal érkeztem, még 1947 tavaszán. A tér kies, és elviselhetetlenül meleg volt az utána következő nyáron. Kicsik voltunk, néhány környékbeli lakó járt ki hozzánk vödrökkel, kannákkal, hogy gondunkat viseljék. Mindenki örült az érkezésünknek, a második világháború utáni életigenlő korszak volt ez. Nem volt könnyű, de nagyon akartak minket. BoldogsággalTovább…

Mély kútja a múltnak sötét visszhang. Nem visz előre.   Még fájón zeng, lelkem mélyén neved kopott visszhangja.   Hab fehér felhőkben páracseppek esőt játszanak.   A tacskó fekete gombszemével kérdez: mikor jössz?   Az írók azt érzik, mint mi, csak ők le tudják írni.Tovább…

Az a bizonyos kilincs Valami furcsa izgalom szorongat, mikor feléd közeledek, én vagyok az író, aki lejött a toronyból, hogy puszta kézzel megérinthesse fémes gerincedet, te pedig álnok hízelgéssel igyekszel tenyerembe vackolni magad, bizalmasan elnyúlsz ujjaim között, s úgy pihensz ott, mint régi ismerős…halk nyikorgásod is viccelődésnek veszem, s kicsitTovább…

(V. ker., Piarista köz — a Gondolatok a könyvtárban emlékezetére)   Érzem, hogy süllyedek. Legalább egy élet telhetne itt. A kabbala és a sztoicizmus, a shakespeare-i metaforák és a meztelenség kultúrtörténete lehetne minden napi kenyerem. …mint juh a’ gyepen…. A mondattengeren szűk gondolatmenetben átkelni száraz lábbal, vagy erőltetetten menetelni szemantikaiTovább…

Janus Pannonius Vannak költők, akiknek lelki alkata valamiért alapból kritikus, ilyen volt a csípős nyelvű pécsi püspök, Janus Pannonius. Szelleme, akár a durva kő, Ferrarában majd Padovában, kellően műveltté és szabaddá csiszolódott. Az utóbbi helyen egyébként négy éven át kánon- és Római jogot hallgatott. Ő volt az, aki mindig kapásbólTovább…

Mikor felült, megszédült, hányinger tört rá és valamiért vérzett a könyöke. Óriási fák vették körül. Körülbelül kétszáz méterre volt tőle a hegygerinc. Feltételezése szerint ez a Tubes-gerinc. Ha oda felér, láthatja majd a várost. Ha van még egyáltalán város… Erre még gondolni se akart. Feltápászkodott, tett két lépést. Meg kellettTovább…

madár a zsákban csőre tátva miért és hová viszem csak tétova érzet vinném mintha vágni de szomjazik – látni csőrén és nyelvén a port – tenyeremből itatom egy ház előtt néhány harisnya szárad léhán leng a szélben – jó lesz rám éppen szól a madár lányként néz rám rendben vanTovább…

Perelj, uram, perlőimmel? Felelj, Uram, felhőiddel. Mondd, hogy rend van a világban, felejtsem, amiket láttam. Nehéz lenni, tudod, Uram? Szívünk-szemünk úgy tele van fájdalommal, szenvedéssel, amit nem érünk fel ésszel. Körülöttünk annyi zaj van. A testtel is csak a baj van. A lélek meg – szent a lélek, de nemTovább…

még várom egyre hogy az életnek feltegyem kérdéseimet élet ráérsz? most figyelj a szeretet és a félelem kettős áramkörében hol fogok kifejeződni ha egyedül sem vagyok önmagam hol van és miért nincs százszázalékos biztonság miért kell könnyekben kimosni valamit hogy az emléke tiszta fényben ragyogjon áthatolhatatlan múltunkból hova hullanak aTovább…

Szeszélyes látogató. Kiszámíthatatlan. Nem megfogható, nem bezárható, nem kényszeríthető. Az ihlet, különleges alkotói pillanat. Kisajátító, mert téged akar, te kellesz neki. Követeli lelkedet, hitedet, szívedet, szavadat. Ha nem figyelsz rá, ha nincs időd megjegyezni amit súg, képes továbbállni és lehet, soha nem tér vissza. Mikor veled van, akkor vagy, akkorTovább…