On:
In: Szépirodalom, Vers

Tarot-ciklus VIII.   Az Igazság – A jó lap mozdíthatatlan kőoszlopok között aranyfüstnél áttetszőbb selyem lebeg a trón mögött sejtetve eltakart beláthatatlan sorakozó nyitott tereket mint egymással szembeni tükrökben végtelen ismétlés megbénít nem enged a Királynő felállni és mögé tekinteni hogy is lehetne pedig ő lenne nekem az Igazság kiTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Parafrázis, Cormac McCarthy azonos című regényére hallotta hogy a fehér fátyol sikoltva elszakad a deres vaskorlát parázzsá vált kezében vad tüzek gyúltak szelíd madarak szemében a folyó büszke hídja elporlott gyenge talpa alatt az elvetett magnak a föld nem volt bölcsője már a zavaros vizek nem oltották szomját szél martaTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

A hóeséssel jöttem én a felhők mögött, mégis havas lett kabátom. Engedj be, drága barátom, meghálálom egy-két mesével. Jobb lesz, ha befűtesz, mert találkozhatsz a történetekben a zord, hideg téllel. Ha úgy érzed, csak áltatlak, kiverhetsz házadból, de ha nem féled a csodát, most nyisd ki jól szemed! Láthatsz egy-kétTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

hommage és kollázs Zelei Miklós írásaiból   világító svájcisapkámban a szférák zenéjét hallgatom de ki gyújtja meg a hattyú cigarettáját az első naív korszak reggelén fehérköpenyben gumicsizmában? a múzsa szabályos időközönként kilövi az első szovjet űrhajóst azt mondja nem úgy van az hogy megállunk vizelni űrruhában valami szárnyas vergődik horograTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Kora reggel lépett ki a hátsó kapun, alig múlt hat óra, még sötét volt. Korán kellett otthonról indulnia, hogy időben kiérjen a kerület túlsó végén levő orvosi rendelőbe. Éppen arra gondolt, milyen kár, hogy ezen az oldalon nincsenek lámpák, ilyenkor, meg este nem igazán biztonságos. De a járda ott simább,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Tükörbe néztem. Mióta a Földön vagyok, öregedtem néhány évezredet. Rég megszűnt a lávafolyás, magmává szilárdultak vonásaim. Szám áramlásvonala mentén már repedezik a gránit, a gneisz. Szememből dinoszauruszok haltak ki, s már a kontinensek sem közelednek. Szemgödreimben mészkő és dolomit üledék. Ez már a vég. Arcomon lassan süllyedő, apró szigetekkel tarkítottTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

valaki újból és újból visszagondol, valamire, ami megtörtént valaha, valamire, ami mindennapjai része lett, és amit nem tud elfelejteni soha már valaki újból és újból bejárja az utakat, jól ismert otthonok felé jól ismert lépcsőkön kapaszkodik felfelé, fel, egyre feljebb, míg el nem jut valami ismeretlenbe valami ismeretlenbe, ami márTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Lassan sárgulnak, majd elhullajtják leveleiket a fák, amelyeket megannyi versben megírtam, és amelyek oly sok szép perccel ajándékoztak meg engem egész évben! Szemlélődésem óráiban szinte a szemem előtt bomlottak ki a rügyek, született meg a dús levélrengeteg. Már felkészülnek a télre a fák, én pedig töltekezem a látvánnyal, az ezerTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

„Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmiért!”                                                                         Szent Pál (Fil. 4,4-5.) Az Úr közelTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nehezen tűröm az októbert. Impresszionisták és gerontológusok évada. Ez a sok szín-kelepce, a zöldből kibuggyanó sárga, a rejtekszürke s a fáradtvörös. Az átmenetek és megtorpanások. Mikor felszisszennek a kígyótojás-fényekben tobzódó álnok esték, és érzem: semmi vagyok. Idegeim higanyba mártva; mintha történne valami bennem, mintha rágást hallanék. Agysejtek halálugrása, önpusztító; értelmetlenTovább…