hommage és kollázs Zelei Miklós írásaiból
világító svájcisapkámban
a szférák zenéjét hallgatom
de ki gyújtja meg a hattyú cigarettáját
az első naív korszak reggelén
fehérköpenyben gumicsizmában?
a múzsa szabályos időközönként
kilövi az első szovjet űrhajóst
azt mondja nem úgy van az
hogy megállunk vizelni űrruhában
valami szárnyas vergődik horogra akadva
jó vers hű de fasza vers
tényleg el kéne olvasni egy verset
amelyben végre egymásra találunk
a költeményhez az erkölcscsősz
hegyes botjával kivonul
pedig csak felírtuk a kulcsszavakat a falra
lőréseket hagyok a szívem körül
a kijáratokat már befalazták
elhallgatnak a szócsövek
senki nem akar szólni senkihez
nem úgy van az hogy nincs sehogy
illendően szívja cigarettáját a hattyú
a dohányzásra kijelölt helyen
*Tiszatáj, 2021. 10. 30.