„Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmiért!”
Szent Pál (Fil. 4,4-5.)
Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmiért!
Vagy éppen mostantól lehet remegni,
a kegyelemre szólni: ez meg mi?
Valami öröktelen véget ért –
a kezdet az, mit csak a vége ért.
Miért értem jól most a kezdetet?
Az időben minél hátrább megyek,
annál fontosabb üzenetek
áramlanak a térbe szét,
a megváltó most itt ül az erkélyen,
ott suhan a villamoson,
nem tudhatjuk, ki hal meg olyan szépen,
hogy példája körbeoson,
a most is jobb létre törőkön,
s a jobblét mindegyikünkből előjön.
+
Előjön, mi régen elveszett,
kiordítjuk az égi életet,
mindenkire kiméretett,
de kaptunk sok kiméletet,
mi évekre elég lehet,
de akkor sem örökre,
a fölös most megy bennünk tönkre,
a szánk a jókedvtől remeg.
Az Úr van. Nem aggódom semmiért!
Csak valakikért és valamiért,
csak is valami ellen,
e jelben villan meg a jellem,
hogy másokért ezt elviseltem,
elviselted, mit senki rég nem ért.
Ennyi kijár a boldog kezdetért.