Nem tudni, mit keresett a kertvárosban, elnézett egy táblát, vagy a GPS tréfálta meg, sokan üvöltöttek rá, fulladozva a benzingőztől, mégis zavartalanul hajtott végig a szűk egyirányú utcákon, úgy kanyarodott hol jobbra, hol balra, mint aki pontosan tudja, hova megy, végül egy zsákutcába jutott, ahol értetlenül pöfögött pár percig, majd tolatni próbált, bőgette a motort, a fényszóróját villogtatta, rángatózott, mint egy foglyul ejtett vadállat, de csak daruval lehetett volna kiemelni onnan, aztán kifogyott az üzemanyagból, a sofőr kiszállt, és szitkozódva hazagyalogolt, lement a nap, rakománya, a másfél mázsa fagyasztott hering éjfélre felolvadt és bűzölögni kezdett, félek, hogy ilyen visszafordíthatatlan eltévedés az öregség, és ilyen orrfacsaró hajnal a halál.
(A vers első közlésként a Helikonban jelent meg: XXX. Évf., 775. szám)
Véssey Miklós portréja / Mészáros Péter fotográfiája (Family magazin)
Véssey Miklós szerzői oldala: https://www.facebook.com/vesseymiklos