On:
In: Szépirodalom, Vers

Bolygók vagyunk, nem csillagok, egyre keringünk valami körül, zuhanunk felé, de nem találjuk el, elmozog előlünk, repülünk tovább, örökké úton, nem ismert cél felé, felszínünkön kifejlődnek, élnek, szeretnek, építkeznek, álmodoznak, és egytől-egyig kihalnak a fajok, bolygók vagyunk, nem csillagok. Bolygók vagyunk, nem csillagok, izzunk belül, de kérgünk kézmeleg, körbevesz minketTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nem tudni, mit keresett a kertvárosban, elnézett egy táblát, vagy a GPS tréfálta meg, sokan üvöltöttek rá, fulladozva a benzingőztől, mégis zavartalanul hajtott végig a szűk egyirányú utcákon, úgy kanyarodott hol jobbra, hol balra, mint aki pontosan tudja, hova megy, végül egy zsákutcába jutott, ahol értetlenül pöfögött pár percig, majdTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

ma reggel otthagytalak megint otthagytalak az autósszőnyegen kitörő akaratvulkánnal az etetőszéken sikító személyiségfejlődéssel otthagytalak nekem írnom kell nyugalom kell hogy tudjak írni írni arról amit te nélkülem csinálsz nap mint nap ez volt az indok ezért kapom a pénzt ösztöndíjas vagyok államilag díjazzák az ösztönt ami igazából egy artikulátlan belsőTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A fájdalom egy kézzelfogható, fémhideg tárgy. Kitéphetetlen piercing a gyomorfalban. Kagylóban a gyöngy. Véres utat vájsz húsodban a kincsig. Vagy leéghetsz róla. Szögről a fa. Túl fogja élni. Szervetlen. Nem érez. Csak képzelegsz, mikor hozzá beszélsz. Őrült anya elvetélt gyermekéhez. És mégis megszületett ő, aki önmagával volt haláláig vemhes. Hús-vérTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mit tettél Szűz Mária, Istennek szent anyja, mikor a tejed elment? Felszisszentél-e, midőn a pici, éhes Isten megharapta a melled? Mit éreztél, ha ennek ellenére mégis néha rád mosolygott? Mit válaszoltál, mikor fejét ingatva téged okolt az anyósod? És hol volt közben József, milyen házaknál gürcölt, míg te egyedül otthon?Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Rovatunk, Lackfi János József Attila- és Prima Primissima-díjas író, költő kreatívírás kurzusán született írásokból szemezget, a kurzus Szóbanforgó című oldalán közzétett alkotásokból.   2025. április 1. Bakonyi-Tánczos Vera ANYAJEGY Milyen érdekesen burjánzik ez az anyajegy, gondolta, ahogy nézte a kis rücsköket a fáradt délutáni fényben. Mint egy idegen bolygó: ittTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

– Apa, mi ez a fenyőillat a kocsiban? – Egyél szépen, itt a kölesgolyó, a kedvenced. – Apa valami szúr. Egy tűlevél, jé, itt járt a Jézuska? Még nincs is karácsony. – Nézd, ott egy nínó! – Ott karácsonyfákat árulnak, de jó! A Jézuska is ott veszi? – Igen, ott.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Felállt az ágyról. Belépett a fürdőszobába. Felkapcsolta a lámpát. Megnyitotta a csapot. Lemosta a bőrét. Kilépett a zuhanyzóból. Felnyitotta a vécéülőkét. Lenyúlt a torkán. Lehúzta a vécét. Kiment a konyhába. Kinyitotta a hűtőt. Becsukta a hűtőt. Bekapcsolta a tévét. Kikapcsolta a tévét. Kinyitotta a könyvet. Becsukta a könyvet. Elővette aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mondasz valami vicceset, hogy könnyebben induljon az altatás, mert már megint azt a szomorú dalt dünnyögi, amit Anyától tanult, a fényes nap immár elnyugodott, a föld színe sötétben maradott, értékes szomorúság ez, amit elütsz, nem egy esemény okozta ugyanis, hanem valami mélyebb tapasztalat, emiatt bűntudatot érzel, félhomályban fekszetek egymás mellett,Tovább…

On:
In: Szépirodalom

(Nick Cave-átirat)   Sűrű volt az éjjel, mint a kátrány. Minden pénzét elvesztette kártyán Mr. Stagger Lee. Rossz lapok. Blöffölni nem tudott. Rekedten szólt: még egy kör rumot hozzanak neki, ám a kocsmáros a földre nézve ezt motyogta: „Elfogyott a pénze, Mr. Stagger Lee…” „Értem Johnny, nincsen semmi kényszer” válaszolta,Tovább…