Mit tettél Szűz Mária,
Istennek szent anyja,
mikor a tejed elment?
Felszisszentél-e, midőn
a pici, éhes Isten
megharapta a melled?
Mit éreztél, ha ennek
ellenére mégis
néha rád mosolygott?
Mit válaszoltál, mikor
fejét ingatva téged
okolt az anyósod?
És hol volt közben József,
milyen házaknál gürcölt,
míg te egyedül otthon?
Volt-e időtök együtt
lenni tényleg vagy csak
közös kép volt a polcon?
Mit tettél, ha a gyermek
földre dobta magát,
csak mert nemet mondtál?
Sajnáltad-e magad,
gondolva: az áldozat
te vagy és ő az oltár?
Szégyellted-e a többi
anyuka előtt, hogy a
viselkedése furcsa?
Megijedtél-e, mikor
láthatatlan apját
először szóba hozta?
Valami édességgel
elterelted figyelmét,
hátha elfelejti?
Lefogtad-e két karját,
mikor sírva, üvöltve
világgá akart menni?
Ha direkt leöntött
a forró kakaóval,
akkor is szeretted?
Volt olyan, hogy néha,
bár megbántad később,
fenéken legyintetted?
Vagy nem is volt nála
dackorszak, mert az Isten
harmónia és béke?
Ha elbotlott, s a sebre
puszit adtál, nyugodt lett,
nem folyt tovább szent vére?
Láttad-e éjjelente
arcán, ahogy álmában
átmegy a kínhalálon,
s ha sírva ébredt, hogyan
nyugtattad, semmi baj nincs
kicsim, csak egy rossz álom?
Véssey Miklós szerzői oldala: https://www.facebook.com/vesseymiklos
Véssey Miklós író, költő. 2014 óta publikál, első kötete Apa kezdődik címmel jelent meg a Harmat kiadónál. 2024-ben Móricz Zsigmond Irodalmi ösztöndíjas.
©Bornai Tibor: Szélcsend