On:
In: Szépirodalom, Vers

Nem tudni, mit keresett a kertvárosban, elnézett egy táblát, vagy a GPS tréfálta meg, sokan üvöltöttek rá, fulladozva a benzingőztől, mégis zavartalanul hajtott végig a szűk egyirányú utcákon, úgy kanyarodott hol jobbra, hol balra, mint aki pontosan tudja, hova megy, végül egy zsákutcába jutott, ahol értetlenül pöfögött pár percig, majdTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Memento mori A Szentháromság téren álltam. Könnytelen, súlyos fellegek alatt a szél a szűk utcákban hó helyett mocskot kergetett. Oly mások voltak most a szentek: bástyák a pusztulás falán, mintha csak ’741-et írnánk e morcos éjszakán. Intő ujjakként várták, mint a porhanyós, lomha századok, hogy visszaleng a régi inga, sTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(„Mind meghalunk!”) 1. ,,Mind meghalunk… teriácát* végy!” -vigyorgott a hájas kalmár, s pestismaszkban jött érte húsvét péntek, a bűzhödt döghalál. ,,Még adj időt! – eladnám minden, harácsolt mocskos kincsemet… -de késő vinni bármit innen…, pokolba bolhás ingemet.” És vonta is már csontkezével, lágyék martan, hörgő kufárt, csengettyűzve húzta közszégyen, sTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az egy éjszakát kínok közt megélve, a varkocsát használva vánkosul, aludt Anyánk – horkolt Ügyek, a férje – mikor a Sólyom szárnya ráborult, hogy álmot lásson, ködszaggató hajnalt, örökkön termő, délceg égi fát. Kilenc Hold telt, s Ő vajúdó haraggal nevezte el az álmáról fiát. Az ifjú vajda vézna kisTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

– Villon-átirat Irénnek – Tudom, mi a magányos éj, Tudom, a bor milyen altató, Tudom, kín lesz a felkelés, Tudom, a tükröm lesz vallatóm, Tudom a bevetetlen ágyat, Tudom a nyitott palackot, Tudom, hogy este újra vár majd, Csak azt nem tudom, ki vagyok. Tudom, mi az a láb-büdös, Tudom,Tovább…