Memento mori
A Szentháromság téren álltam.
Könnytelen, súlyos fellegek
alatt a szél a szűk utcákban
hó helyett mocskot kergetett.
Oly mások voltak most a szentek:
bástyák a pusztulás falán,
mintha csak ’741-et
írnánk e morcos éjszakán.
Intő ujjakként várták, mint a
porhanyós, lomha századok,
hogy visszaleng a régi inga,
s penészes csontból új halott
fogan meg lenn a templomaljban,
honnan sok úri múmiát
pecsétet törve, üdvzsivajban
eretnek jobbunk felcitált.
Fogyó lidércként, pestisorrban
láttam a görnyedő Anyát,
ki holt fiát talicskán tolta
a folyamhoz a téren át.
S ugatni kezdtek mind a házak,
véres tüdőkből Pán fütyült,
s a kéményeken füstként áradt,
mi gyász, mi átok összegyűlt.
A templom sarkán mécsvilágban
– Száznyolcvan év egy perc alatt! –
ült orgiát a spanyolnátha:
urakból gyászba vert hadat.
Szolgáknak szűken mért az óra
árnyékvilágból perceket,
s a csavargóknak kakasszóra
egy göthös puttó rítt nemet.
És minden-minden vázlat volt csak,
elnagyolt ákombákomok.
Sötét korokból vézna holtak:
rakott szoknyájú asszonyok,
bohém uraknál sétapálca,
ministráns, püspök és betyár
s a kódisok leprás pofája:
Az óra épp Éjfélre jár!
Karácsony jő, a demens óriás:
belép a házak ajtaján,
a jobb kezével kolompot ráz,
égősor fénylik homlokán.
Tán kenyérrel, borral kínálják,
tán asztalhoz is ültetik,
midőn a kórház csúf falán át
a Mennyből angyalt pityegik
a hűvös légzőkészülékek,
s a csövek végén ott remeg
egy századévnyi lázas élet:
hol nem volt, régi gyermekek.
És nem csak számok kilenc tájban,
olvasmány két kávé között:
egy cifrabot, bejgli a tálban,
egy ünneplőbe öltözött
hatalmas szemű özvegyasszony,
ki unokáját várja tán,
hogy ajándékot szívből adjon,
mit októberben vett talán.
A szép asztalnál üres székek…
Csak félve nézünk majd oda.
Hány együgyű, csavargó lélek,
hány költözött el máshova?
Karácsony jő, a szürke angyal,
ki rémet űz, ki nyugtot ad,
és helyettünk Alzheimer-aggyal
felejt el élőt, holtakat.
Csak a Szentháromság tér marad:
hová majd mind megérkezünk,
és úgy lassan, négyszáz év alatt,
imára fonjuk két kezünk.